Magyarország gazdaságpolitikája az 1994 és 2002 közötti időszakban

Szabó Csaba (2022) Magyarország gazdaságpolitikája az 1994 és 2002 közötti időszakban. Külkereskedelmi Kar.

Előnézet	PDF Magyarország gazdaságpolitikája az 1994 és 2002 közötti időszakban.pdf Download (1MB) | Előnézet
	PDF Nyilatkozat.pdf Hozzáférés joga: Csak nyilvántartásba vett egyetemi IP címekről nyitható meg Download (395kB)

Absztrakt (kivonat)

Absztrakt  Történelmi tapasztalatok alapján, bátran levonhatjuk azt a következtetést, hogy nemzetközi szinten csak olyan országok tudtak sikeressé válni gazdaságilag, ahol a külső és belső feltételek egyaránt kedvezőek voltak. Belső feltétel például a gazdasági és fejlesztési politika, amivel az ország a gazdaság stabilitását, fejlődését szeretné elérni, illetve az állampolgárai számára a jólétet kívánja biztosítani, növelni. Külső feltételekhez soroljuk a külföldi tőke beáramlását, és az innovációt. Ha az egyik feltétel nem adott, az ország gazdaságilag hosszútávon nem lesz sikeres. A mindenkori kormányoknak azonban módjuk van arra, hogy lehetőségeikhez mérten ezeket a feltételeket megteremtsék, és elősegítsék. Szakdolgozatomban Magyarország gazdaságpolitikáját vizsgálom az 1994 és 2002 közötti időszakban. Kutatásom középpontjában a Horn- és az Orbán kormány gazdaságpolitikai intézkedéseinek vizsgálata áll. Választásom azért esett erre a témára, mert nemzetközi gazdálkodás szakos hallgatóként fontosnak tartom, hogy átfogó képet adhassak arról, hogy a gazdasági egyensúlytalanságok kezelésére milyen gazdaságpolitikai intézkedéseket kellett bevezetni. Magyarország szempontjából ez az időszak különösen meghatározó volt, ugyanis 4 évvel a rendszerváltás után az országnak súlyos gazdasági gondokkal kellett megküzdenie. Az akkor meghozott gazdaságpolitikai döntések a mai napig hatással bírnak az ország gazdaságára, illetve egyes intézkedéseket ( pl.: Bokros-csomag) továbbra is heves viták övezik nemcsak politikai oldalról, hanem közgazdász szakmai körökből egyaránt. A magyar gazdaságpolitikát a rendszerváltás után leginkább a nyugati rendszerhez való szűntelen csatlakozási szándék és az ahhoz való felzárkózás vezényelte, miközben az európai piacgazdaság keringésébe egy elhanyagolt infrastruktúrájú és technikailag elmaradott, túlméretezett iparral kerültünk be. A privatizáció elsőbbséget kapott az elavult gazdasági makroszerkezet érdemi változtatásával szemben. Az ország közepes fejlettsége tartós problémát jelentett, ami a külső és belső elvándorlást felerősíti. Hiába nő a GDP, ez a növekedés nem egyenlő a fejlődéssel. A GDP növekedésre rengeteg tényező hatással van, például valamilyen környezeti katasztrófa esetén az oda kirendelt erők munkája, vagy akár a külföldi cégek által megtermelt profit, majd annak kivitele az országból is beleszámít ebbe a mutatóba. Ha Magyarország helyzetét nem kizárólag a GDP mutatóból vezetjük le, akkor a rendszerváltás óta számos területen romlott a helyzet. A gazdaság még inkább kiszolgáltatott lett, a társadalom egészségügyi állapota nem javult. A pénzügyi egyensúlytalanság kezelésére adott gazdaságpolitikai megoldás a fejlődést évekre visszafogta. Hipotéziseim közül az első: „A Bokros-csomag megszorító intézkedéseinek hatására az ország gazdasági helyzete stabilizálódott." állításom bizonyítást nyer abból a szempontból, hogy a csomag a végső célját a gazdasági stabilizációt, végül elérte, legalább is rövid távon. A gazdaság konszolidálódott, a külföldi befektetők bizalma helyreállt az ország iránt az államadósság csökkent, az exportbevételek növekedtek. A gazdaság elavult makroszerkezetén azonban nem sikerült változtatni, ami magával hordozta azt a veszélyt, hogy később hasonló egyensúlytalansági problémákkal kell az országnak szembenéznie. Második állításom, mely szerint "Az 1997-től tartó gazdasági fellendülés nem a Bokros-csomagnak volt köszönhető.” szintén bizonyítást nyer, mivel a Bokros-csomag bevezetése előtt is voltak a Jánossy-féle helyreállítási periódus nyomán megfigyelhető pozitív jelek a gazdaságban, nőtt a GDP, bővült az export. Ezt a periódust az MSZP-SZDSZ koalíciós kormányzat a hibás helyzetértékelése megállította, a válságot elhúzta, a fiskális restriktív gazdaságpolitikával pedig a súlyos gazdasági és szociális válságot tovább mélyítette. Harmadik állítás: „Az első Orbán-kormány gazdaságpolitikai intézkedéseinek hatására a magyar gazdaság felzárkózott a fejlettebb európai országokéhoz.” A rendelkezésekre álló adatokból kitűnik, hogy ez nem valósult meg, egyes mutatóknál csupán az 1990. évi szintet értük el, más mutatószámok pedig tovább romlottak. A GDP növekedés magasabb volt, mint egyes nyugati országokban, de az ország fejlettségi szintjéből adódóan ennek a növekedésnek az értéke euróra átszámolva már kevesebb volt, mint egy százalékosan kisebb növekedést elérő nyugati országé. Negyedik állításom szerint „Magyarország a „közepes jövedelmű országok csapdájába került.” bizonyítást nyer. A társadalmi tőke helyzete, tehát a jövedelmek, a fogyasztás az Orbán-kormány regnálása alatt emelkedett, de még így is messze vagyunk a nyugati országok fejlettségi szintjétől. A gazdaság elavult makroszerkezetét a nagyarányú külföldi tőkebefektetések sem tudták megváltoztatni, sőt inkább konzerválták azt, az országon belüli területi egyenlőtlenségek nőttek. A vizsgált időszak gazdaságpolitikái azt mutatják, hogy bár eltérő mértékben, de egyik kormánynak sem sikerült a gazdaságban a hozzáadott érték mértékén érdemben javítani. A gazdaság továbbra is az importigényes ágazatokra épít, amelyet a kormányok adókedvezményekkel támogattak, miközben ezek csak rövid távon szolgálják az ország érdekeit. A rendszerváltás előtt sikeres mezőgazdasági ágazat, amely mellesleg a turizmus mellett az egyetlen nettó exportőr ágazata az országnak, szinte feledésbe merült, a szektor teljesítménye majdnem a felére esett vissza. Addig ameddig nem változtat egyik kormány sem a gazdaság makroszerkezetén, és csak felületileg kezelik a problémát, ismétlődő válságok fogják kísérni az ország jövőjét, amelyek a hosszútávú fejlődést lehetetlenítik el. Utolsó állításom, mely szerint „A privatizáció hozzájárult az ország eladósodottságának visszaszorításához, illetve a piaci viszonyok létrejöttéhez” bizonyítást nyer. Mivel az országnak törlesztenie kellett a magas devizaadósságait a gyors, készpénzes privatizáció mellett döntöttek leginkább. A privatizáció folyamata viszont már kezdetektől fogva akadályokba ütközött a nem megfelelően kiépített szabályrendszerek, és a felelős kormányzati szervek gyakori váltakozása, tapasztalatlansága miatt, ami az átláthatatlanság mellett, nagyarányú állami vagyonvesztéshez vezetett. A magánosítás abból a szempontból volt sikeres, hogy létrejött a piaci verseny a gazdaságban, viszont a hazai tulajdonú vállalatok kulcsfontosságú szektorokban, mint például a cukoriparban kisebbségbe kerültek. Ezzel a helyi gazdák kerültek kiszolgáltatott helyzetbe. A kezdeti állami védőháló, tehát a hazai vállalatok felkészítése a piac versenyhez gyakorlatilag elmaradt Magyarországon, és egykor sikeres gazdasági ágazatok kerültek többségi külföldi tulajdonba. Az államadósságot valóban sikerült mérvadóan csökkenteni, de a privatizációs bevételből kevesebb folyt be az államkasszába a vártnál.

Intézmény

Budapesti Gazdasági Egyetem

Kar

Külkereskedelmi Kar

Tanszék

Nemzetközi Kapcsolatok Tanszék

Tudományterület/tudományág

NEM RÉSZLETEZETT

Szak

Nemzetközi gazdálkodás

Konzulens(ek)

Mű típusa:	diplomadolgozat (NEM RÉSZLETEZETT)
Kulcsszavak:	gazdasági egyensúly zavarai, gazdaságpolitika, külföldi tőke, privatizáció, versenyképesség
SWORD Depositor:	Archive User
Felhasználói azonosító szám (ID):	Archive User
Rekord készítés dátuma:	2022. Okt. 11. 09:50
Utolsó módosítás:	2022. Okt. 11. 09:50
URI:	http://dolgozattar.uni-bge.hu/id/eprint/41526

Actions (login required)

Tétel nézet