Farkas József (2025) Indonézia és a közepes jövedelem csapdája. Nemzetközi Gazdálkodás Kar (2025-)-.
|
PDF
Farkas_József_NGG_Msc_xc69kj_Diplomadolgozat.pdf Hozzáférés joga: Csak nyilvántartásba vett egyetemi IP címekről nyitható meg Download (1MB) |
|
|
PDF
Farkas_József_bírálat.pdf Hozzáférés joga: Bizalmas dokumentum (bírálat) Download (82kB) |
Absztrakt (kivonat)
A diplomamunka Indonézia és a „közepes jövedelem csapdája” (MIT) komplex viszonyát elemzi, az ország ambiciózus „Arany Indonézia 2045” (Indonesia Emas 2045) víziójának kontextusában. A kutatás célja kettős: egyrészt diagnosztizálni azokat a mélyen gyökerező, pályafüggő strukturális gátló tényezőket, amelyek akadályozzák az országot a magas jövedelmű státusz elérésében; másrészt kritikusan értékelni a „Jokowinomics” néven ismert kormányzati kitörési stratégiák (pl. infrastruktúra-fejlesztés, „Omnibus Törvény”, hilirisasi) hatékonyságát.A dolgozat fő tézise, hogy Indonézia jelenleg nem egy kemény, stagnáló csapdában van, hanem egy alacsony termelékenységű egyensúlyi helyzetben , ahol a stabil, 5% körüli növekedés elfedi a növekedés minőségi deficitjét. Ez a növekedés továbbra is a tényezőakkumuláción (fogyasztás és nyersanyag-boom), nem pedig a teljes tényezőtermelékenység (TFP) növekedésén alapul.Az elemzés hat, egymást erősítő fundamentális gátló tényezőt azonosít (4. Fejezet):A humán tőke mély krízise („tanulási válság”), amelyet a katasztrofális PISA-eredmények és a súlyos „skills mismatch” (képzettségi eltérés) jeleznek.Egy „üres” nemzeti innovációs rendszer (NIS), amelyet krónikusan alacsony (GDP 0,3%-a körüli) K+Fráfordítás , a magánszektor szinte teljes hiánya és az egyetem-ipar kapcsolatok fragmentációja jellemez.A „kizsákmányoló” intézményi örökség (pl. korrupció, „haveri kapitalizmus”) , amely gátolja a schumpeteri kreatív rombolást.A „modern Malthus-i csapda”, ahol a hatalmas demográfiai nyomás (mennyiség) felülmúlja az oktatási rendszer minőségi kapacitását, konzerválva az olcsó, alacsony képzettségű munkaerőre épülő modellt.A dolgozat megállapítja, hogy a kormányzati válaszok (5. Fejezet) tévesen célzottak: a „hardverre” (infrastruktúra, dereguláció) fókuszálnak, miközben figyelmen kívül hagyják a „szoftvert” (humán tőke, innováció). Különösen kritikus a hilirisasi (downstreaming) iparpolitika, amely ahelyett, hogy belső képességeket építene, „kulcsrakész” technológiát és magasan képzett munkaerőt importál (főként Kínából). Ez egy új, tőkeintenzív függőséget teremtahelyett, hogy orvosolná a fundamentális termelékenységi problémákat. A következtetés szerint Indonézia egy történelmi válaszúton áll: a jelenlegi, tényező-vezérelt politikák folytatása az alacsony termelékenységű egyensúlyban tartja az országot, és az „Indonesia Emas 2045” vízió elérését valószínűtlenné teszi.
Intézmény
Budapesti Gazdasági Egyetem
Kar
Nemzetközi Gazdálkodás Kar (2025-)-
Tudományterület/tudományág
NEM RÉSZLETEZETT
Szak
Nemzetközi gazdaság és gazdálkodás
| Mű típusa: | diplomadolgozat (NEM RÉSZLETEZETT) |
|---|---|
| Kulcsszavak: | fejlődési pálya, gazdaságpolitika, Indonézia, intézményrendszer, iparpolitika, Közepes jövedelem csapdája |
| SWORD Depositor: | User Archive |
| Felhasználói azonosító szám (ID): | User Archive |
| Rekord készítés dátuma: | 2026. Júl. 09. 11:43 |
| Utolsó módosítás: | 2026. Júl. 09. 11:43 |
Actions (login required)
![]() |
Tétel nézet |

