A xx. századi totális diktatúrák propagandája, mint politikai marketingkommunikáció

Balázs Márk Bence (2025) A xx. századi totális diktatúrák propagandája, mint politikai marketingkommunikáció. Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Kar.

	PDF Szakdolgozat_Balazs_Mark_Bence.pdf Hozzáférés joga: Csak nyilvántartásba vett egyetemi IP címekről nyitható meg Download (1MB)
	PDF Balázs Márk Bencce.pdf Hozzáférés joga: Bizalmas dokumentum (bírálat) Download (208kB)
	PDF Balázs Márk Bence.pdf Hozzáférés joga: Bizalmas dokumentum (bírálat) Download (197kB)

Absztrakt (kivonat)

Dolgozatom kiindulópontja az a felismerés volt, hogy a 20. század totalitárius rendszereiben a politika és a kommunikáció szétválaszthatatlan egységet képeztek. A bevezetésben rámutattam, hogy a politikai propaganda nem csupán a múlt eszköze, hanem a modern politikai marketingkommunikációban is jelen van, gyakran álcázott vagy professzionális formában. A dolgozatom elején meghatároztam a totális diktatúrák politikai és társadalmi jellemzőit, különös tekintettel az egypártrendszerre, az ideológiai kizárólagosságra, a vezérkultuszra, valamint az állami erőszakszervezetek és a terror szerepére. Kiemeltem, hogy ezek a rezsimek a társadalmi élet minden területét igyekeztek ellenőrzés alá vonni, és a propaganda kulcsszerepet játszott a totális kontroll megteremtésében és fenntartásában. Ezután a propaganda fogalmának és történeti fejlődésének részletes ismertetése következett. A propaganda meghatározásánál különbséget tettem a manipuláció és a meggyőzés között, valamint bemutattam annak retorikai gyökereit (ethosz, pathosz, logosz), és fejlődését az egyházi hittérítéstől kezdve az első világháború állami kampányaiig. Külön figyelmet fordítottam a 20. századi totalitárius propaganda technikai sajátosságaira, mint a médiamonopólium, a tömegmédia centralizált irányítása és a központi narratívák építése. A következő fejezetekben a politikai marketing és marketingkommunikáció elméleti alapjait tárgyaltam, melyek segítik a propaganda működésének modern kontextusba helyezését. A marketingelméletből kiindulva bemutattam a politikai marketing evolúcióját, különösen a 4P-modell adaptációját a politikai térbe, valamint a 4M+2P-modellt, amely jól szemlélteti, hogy a mai politikai kampányok miként integrálják a klasszikus propagandaelemeket (pl. üzenet, média, kampányszervezet). Ezután következett a kutatás, amelynek célja az volt, hogy feltárja a náci Németország, a fasiszta Olaszország és a sztálinista Szovjetunió propagandájának működését, és megvizsgálja, milyen kommunikációs stratégiák révén váltak ezek a rendszerek hatékonnyá. A kutatás eredményei alapján megállapítható, hogy a politikai propaganda nem csupán kiegészítő eleme volt a diktatúrák kommunikációs stratégiáinak, hanem sok esetben annak középpontjában állt. A modern politikai marketing eszközei, mint a politikai reklám vagy a PR csak korlátozott mértékben képesek olyan mély és tartós érzelmi befolyást gyakorolni a választókra, mint a tudatosan felépített, érzelmekre ható propaganda. A 20. század totalitárius rendszerei a propaganda alkalmazásában új dimenziókat nyitottak meg és rendszerszinten a tömegkommunikáció teljes kontrolljára építve igyekeztek formálni az egyéni és kollektív gondolkodást. Elemzésem során világossá vált, hogy ezek a rendszerek bár politikai-ideológiai alapjaikban különböztek a propaganda gyakorlati megvalósításában sok közös elemet használtak. Ilyenek például az egyszerű és gyakran ismételt üzenetek, az ellenségkép kialakítása és folyamatos fenntartása, a vezérkultusz tudatos építése, valamint a vizuális propaganda (plakátok, jelképek) intenzív alkalmazása. Ezek az eszközök nemcsak a társadalmi kohéziót erősítették, hanem a lakosság érzelmi világát is célba vették, leggyakrabban félelem, harag, bűntudat vagy nemzeti büszkeség formájában. Kiemelt figyelmet fordítottam Joseph Goebbels propagandaminisztériumának működésére, amely rendszerszinten alkalmazta és tökéletesítette a modern tömegbefolyásolás technikáit. Goebbels propagandaelmélete és gyakorlata mintául szolgált más totalitárius rezsimek számára is, és hatása (ha más néven és más formában is) ma is érzékelhető a modern politikai kommunikációban. A dolgozat egyik legfontosabb megállapítása, hogy a propaganda pszichológiai hatásmechanizmusai (különösen az érzelmi befolyásolás) napjainkban is aktívan jelen vannak a demokratikus politikai marketingben. A mai politikai kampányok sokszor olyan technikákat alkalmaznak (például az ellenségképzés, félelemkeltés vagy szimbolikus üzenetátvitel), amelyek párhuzamba állíthatók a múlt totalitárius rendszereinek eszköztárával, még ha ma már szofisztikáltabb és kevésbé direkt módon is. Dolgozatom célja nem pusztán a történeti-összehasonlító elemzés volt, hanem egyfajta társadalmi figyelemfelhívás is, mivel fontos, hogy a mai választópolgárok felismerjék a politikai manipuláció különböző formáit, és kritikusan viszonyuljanak a politikai üzenetekhez. Csak egy tudatos, reflektív közönség képes megőrizni autonómiáját a politikai térben. A demokrácia működése ugyanis nem pusztán intézményi garanciákon, hanem a választók tudatosságán, médiaműveltségén és ellenálló képességén is múlik. Ezért is különösen időszerű a propaganda történeti és jelenkori vizsgálata, mivel segíthet a mai politikai kommunikáció rejtett motivációinak leleplezésében és a választói szabadság védelmében.

Intézmény

Budapesti Gazdasági Egyetem

Kar

Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Kar

Tanszék

Kereskedelem Tanszék

Tudományterület/tudományág

NEM RÉSZLETEZETT

Szak

Kereskedelem és marketing

Mű típusa:	diplomadolgozat (NEM RÉSZLETEZETT)
Kulcsszavak:	20. század, marketingkommunikáció, Németország, Olaszország, propaganda, szovjetunió
SWORD Depositor:	User Archive
Felhasználói azonosító szám (ID):	User Archive
Rekord készítés dátuma:	2026. Ápr. 09. 15:02
Utolsó módosítás:	2026. Ápr. 09. 15:02

Actions (login required)

Tétel nézet