Miért nem tagja Törökország az EU-nak?

Hock Vilmos (2016) Miért nem tagja Törökország az EU-nak? Külkereskedelmi Kar.

PDF Hock_Vilmos_WQJR86_Szakdolgozat.pdf Hozzáférés joga: Csak nyilvántartásba vett egyetemi IP címekről nyitható meg Download (1MB)

Absztrakt (kivonat)

Törökország uniós csatlakozása talán az egyik legmegosztóbb és legrégebbi dilemmája az integrációnak. Nyilvánvaló, hogy erős érvek szólnak a török csatlakozás mellett és ellen egyaránt, azonban míg az előnyök sok esetben árnyoldalakkal is járnak, a hátráltató tényezők esetében nem igazán látszik tényleges megoldási szándék, vagy lehetőség. Ugyebár az EU egyik legfontosabb problémája a társadalom elöregedése. Erre kézenfekvő megoldás a törökök felvétele, mivel a társadalomi korfájuk leginkább piramisra emlékeztet, szemben az európai urna alakú korfával. Azonban a török csatalakozás hatására meginduló bevándorlás komoly ellenérzéseket válthat ki a tagállamok polgárjaiban, és az európai „elutasító és idegenellenes” társadalmon belül tovább szíthatja a feszültségeket. Pozitív lenne még az Unió geopolitikailag megváltozó szerepe, annak köszönhetően, hogy Törökország összekötő szerepet tölt be Észak-Dél-, Kelet-Nyugat-Európa és Ázsia között. Ez a presztízs és befolyásnövekedés azonban jelentős konfliktusokat hozna az Unió határaihoz, amikre az EU látszólag egyáltalán nincs felkészülve. A gazdasági vonatkozások talán a leginkább ösztönző tényezők. Nemes egyszerűséggel, egy 600 milliós piac nagyobb és befolyásosabb, mint egy 500 milliós piac. Igaz, hogy jelenleg is vámunió van a két gazdasági szereplő között, azonban ez még nem valósult meg teljesen, és például a négy szabadság elvből mindössze csak egy áramlása szabad, bár az sem teljesen. A bővítés azonban nem csak anyagi előnyökkel járna. Az EU támogatási rendszerein keresztül rengeteg pénz érkezne a törökökhöz, amit az összes többi uniós tagország fizetne meg. A hátráltató konfliktusok megoldása az elmúlt évtizedek során nem volt túlságosan eredményes, nem gondolom, hogy a közeljövőben minden csatlakozási konfliktust hirtelen meg tudnának oldani az érintettek. A görögökkel lévő konfliktus úgy gondolom elsősorban történelmi gyökerű, aminek megoldása sokkal nehezebb, mint bármilyen más típus esetében lenne. Itt főleg az idő és a fokozatos megbékélés a leginkább járható út, a sérelmek nem (csak) a régmúltban keletkeztek, hanem az emberek emlékezetében még élénken élnek. Ennek következtében a görög emberek és az általuk választott kormány egyszerűen továbbra is akadályozni fogja a tárgyalásokat, hacsak nem következik be egy jelentős paradigmaváltás, amire nemigen lehet számítani a mostani politikai környezetben. A ciprusi török megszállás szerintem adott körülmények között érthető és magyarázható volt, azonban amíg a sziget problémája nem oldódik meg szinte borítékolható, hogy Törökország nem lesz EU tag. Véleményem szerint az örmény népírtás tagadása egyszerű nacionalizmus. Több mint 100 éve történt, egy polgárháborús helyzetben, amiért a jelenlegi Törökország már nem vonható felelősségre. Ennek tudatában egyszerűen el kéne ismerni a tényként, nem pedig „megmásítani” a történelmet és diktatórikus eszközökkel elhallgattatni azokat, akik kimondják a fájó igazságot. Az kurdok helyzete talán az egyik legösszetettebb dolog a török bel- és külpolitikában. A világ legnagyobb önálló állammal nem rendelkező népének több mint a fele Törökországban él, aki viszont tradicionálisan nacionalista politikát folytat és folytatott eddig is. A kurd kisebbség az elmúlt 100 évben teljesen el volt nyomva és az agresszív asszimilációs politika nem tudta megoldani a helyzetet. Az autonóm törekvések elősegítése céljából Abdullah Öcalan létrehozta a PKK nevű terrorszervezetet, ami a nemes cél érdekében korántsem nemes akciókat hajtott végre. Egy 30 éve tartó terrorhadjárat és annak eszközei mindenféleképpen elítélendők, azonban ha nincs a PKK, a kurdok pont ugyanúgy el lennének nyomva, mint a történelemben korábban és ezzel minden kurd tisztában van, még azok is, akik elítélik a terrort. Ennek eredményeként a PKK szerintem megkerülhetetlen a kérdés rendezésének ügyében, de a politika szinte mindig a tömegek akaratát érvényesíti és a törökök többsége szemében a PKK és a kurdok egyszerű terroristák, akiket „ártalmatlanítani” kell, nem pedig egyezkedni velük. Az emberi jogok, a szólás- és vallásszabadság helyzete mindig is erősen kritizált pontja volt a modernkori Törökországnak, és a helyzet most is így van. A török társadalom egy mélyen muszlim vallású tömeg, akik teljesen más történelmi utat jártak be, mint az európai vallásukat lényegében elvesztett polgárok. A vallás kimondottan meghatározó az emberek életében és a szekularizmus nem alulról indult, hanem felülről lett lenyomva az emberek torkán. Ennek hatására nagyon speciális helyzet van Törökországban. A demokrácia és a szekularizmus legfőbb őre a hadsereg, amely alkotmányosan megdöntheti a kormányt, hogyha az túlságosan iszlámbarát intézkedéseket vezet be, vagy diktatórikusan kezd tevékenykedni. Ezzel a jogával a történelem során nagyjából 10 évente élt is, ami egy demokratikus Európához csatlakozni kívánó ország közelmúltbeli történelmére nem vet túl demokratikus fényt. A múltban folyamatos hullámzásnak lehettünk tanúi, ami a demokrácia helyzetét illeti. Hol bővítették, hol szűkítették a polgárok jogait, és bár az elmúlt 20 évben összességében pozitív irányú változások történtek, a jelenlegi trendek pont, hogy központosító és antidemokratikus színezetűek. Ha megvizsgáljuk az egyes országok véleményét a török csatlakozást illetően, szinte sablonszerű mintázat rajzolódik ki. Az integrációt támogató országcsoport és az unió nettó befizetői (ez a két csoport nagyjából egybeesik néhány kivételtől eltekintve) szinte mind ellenzik a török csatlakozást és más megoldási terveket hangoztatnak. Ezenkívül sokszor szándékosan blokkolnak bizonyos fejezeteket, amellyel gyakorlatilag ellehetetlenítik a csatlakozási tárgyalások haladását. Ezzel ellentétben azok az országok, akik az integráció további bővítése ellen foglalnak állást és a jelenlegi helyzet lazításáért kampányolnak, teljes vállszéleséggel támogatják a törökök csatlakozását, mivel egy erős szövetségest látnak az országban. A kérdéskört alaposan körbejárva, úgy gondolom, hogy a törökök teljes jogú tagsága a közeljövőben nem fog megvalósulni és kérdés, hogy egyáltalán valaha bekövetkezik-e. Sok uniós ország teljesen ellenzi a törökök felvételét, ez az álláspont nemigazán változik, inkább csak tovább erősödik az elmúlt időben. Nyilvánvaló, hogy minden országnak támogatni kell egy ország felvételét, és nem gondolom, hogy ez meg fog valósulni a törökök esetében. Nem véletlen az európai közéletben a törökök iránti ellenállás. Az Európai Unió érdek és érték közösség. Az nyilvánvaló, hogy milyen érdekek kívánják Törökországot az Unióba, azonban az kérdés, hogy közös értékeket képvisel-e Európával. Igazából Európa távoli jövőjébe beleférne Törökország, abban az esetben, ha a török emberek olyan szemlélet- és világlátással rendelkeznének, mint a nyugat-európai emberek. Ez jelenleg úgy látom, hogy nincs így, és a jelenlegi Törökország inkább ártana az integráció jövőjének, mint használna. Ez nem jelenti azt, hogy Európa nem profitálna rengeteget a török tagsággal, de ahogy az évek során sokszor hallottuk a törökök még „nincsnek felkészülve” az Európai tagságra.

Intézmény

Budapesti Gazdasági Főiskola

Kar

Külkereskedelmi Kar

Tanszék

Világgazdaság és Nemzetközi Kereskedelem Intézeti Tanszék

Tudományterület/tudományág

NEM RÉSZLETEZETT

Szak

Nemzetközi Gazdálkodás

Konzulens(ek)

Mű típusa:	diplomadolgozat (NEM RÉSZLETEZETT)
Kulcsszavak:	EU, Törökország, Kapcsolatrendszer
Felhasználói azonosító szám (ID):	Turányi Nóra
Rekord készítés dátuma:	2016. Máj. 09. 09:16
Utolsó módosítás:	2017. Jan. 19. 10:23

Actions (login required)

Tétel nézet