Hibrid hadviselés: Az orosz katonai stratégia alkalmazása, a Krím-félsziget 2014-es annektálása

Terjék Balázs (2024) Hibrid hadviselés: Az orosz katonai stratégia alkalmazása, a Krím-félsziget 2014-es annektálása. Külkereskedelmi Kar.

	PDF szakdolgozat_Terjek_Balazs.pdf Hozzáférés joga: Csak nyilvántartásba vett egyetemi IP címekről nyitható meg Download (1MB)
	PDF Terjék Balázs.pdf Hozzáférés joga: Bizalmas dokumentum (bírálat) Download (123kB)
	PDF Szöveges értékelés.pdf Hozzáférés joga: Bizalmas dokumentum (bírálat) Download (107kB)

Absztrakt (kivonat)

Jelen tanulmány célja bemutatni az orosz katonai stratégia működését, és alkalmazását a Krím-félsziget annexiójának margóján. A dolgozatom hipotézise, hogy az orosz katonai vezetés megfontoltan és tudatosan alkalmazta egyidőben a reguláris és irreguláris hadviselés sajátosságait, mely stratégia nélkül nem tudta volna egy népszavazással, lényegében vér nélkül magához csatolni az említett területet. Meggyőződésem, hogy volt már a 2014. február 20-i eseményeket megelőzően kidolgozott stratégiájuk, melyet már csak a valóságba kellett átültetniük és összecsiszolniuk azzal. Kutatásomban keresem az összefüggéseket, illetve levonom a következtetéseket a hibrid hadviselés gyakorlata és Geraszimov orosz vezérkari főnök gondolatai közt is, ugyanis a témában kutatók körében talán a legismertebb publikáció fűződik a nevéhez, mely elsőként mutatja be a hadviselés jellemzőit az orosz terminológia nyelvén . A dolgozathoz használt szakirodalmak a jelenleg publikus magyar, illetve angol nyelvű folyóiratok és újságcikkek, tanulmányok alapján vannak összegyűjtve. Tanulmányozok eredetileg orosz nyelven megírt cikkeket is, melyek megértésében a már létező szintén magyar és angol fordítások segítenek. Kitérek a konfliktus hátterére, bemutatom a Krím annektálásának történetét, a Geraszimov-cikket és mondanivalóját, annak hátterét, az orosz hadtudomány jellegzetességeit, a hibrid hadviselést, mint jelenkorunk háborúját, valamint a napjainkban is zajló kelet-ukrajnai válság előzményeit, helyzetét. Minden háborúnak vannak következményei és komoly veszteségei mindkét oldalon. Oroszország irreguláris eszközökkel megtámadta Ukrajnát politikai és stratégiai célok elérésének fényében. Példát mutatott arra, hogy a 21. században teljesen megváltoztak a háború szabályai, ezáltal már egy állami vagy nem-állami szereplő is olyan eszközökkel tud másik államot támadni, melyben nem feltétlenül a fegyverekkel vívják meg a harcokat. Gyakorlatban ezt a nyugati nyelven hibrid hadviselésnek nevezett stratégiát tökéletesen alkalmazták a Krím-félsziget elcsatolásának esetében. Felmérték és kielemezték Ukrajna gyengeségeit, melyek a hihetetlen méretű korrupcióban, a gyenge belpolitikában és kormányozásban, a demokrácia semmibevételében, a kisebbségek ellehetetlenítésében rejlik, miközben csak az oligarchák és külföldi érdekeket tartanak szem előtt a saját népükével szemben. Ezeket a gyenge pontokat feltérképezve az orosz vezetés létrehozott egy taktikát, hogy hogyan is lehet megbomlasztani egy egyébként is jelentős problémákkal küzdő társadalmat. Ezeken a réseken kezdtek meg műveleteket az információs térben, tüntetéseket rendeztek meg és maguk mellé állították az amúgy is jelentős orosz ajkú lakosságot. A stratégiájuk elérésében fontos volt, hogy megtámogassák a nem-katonai eszközökkel elért eredményeket fegyveres alakulatokkal. Kifejezetten figyeltek arra, hogy a nemzetközi térben letagadhatók legyenek a katonai műveletek, fenntartsák a legalitás látszatát, hogy ne rombolják a helyi lakosság oroszpárti támogatását. Céljaikat a Krím-félsziget esetében különösebb ukrán és nemzetközi ellenállás hiányában gyorsan végre tudták hajtani. Véleményem szerint ez kulcsmomentum az orosz hibrid alkalmazásában, hogy gyorsan, precízen, a körülményekhez alkalmazkodva, de leginkább meglepetésszerűen tudtak tevékenykedni. A kelet-ukrajnai hibrid akciók talán azért is vallottak kudarcot, mivel nem voltak meg minden téren a hibrid háborúzás feltételei. Sokkal komolyabb fegyveres ellenállásba ütköztek, mely a Krím-félsziget esetében nem volt. Már ennyi elég volt, ahhoz, hogy a hadművelet átforduljon egy hagyományos, sőt inkább első világháborús körülményekre emlékeztető értelmetlen lövészárkokból folyó állóháborúba. Összességében amire nem volt képes katonailag a Krím esetében az ukrán vezetés, hogy megállítani sem tudták azt a folyamatot, hogy orosz katonák szállják meg a térséget és átvegyék az irányítást, az kelet-Ukrajnában már nem így történt. A keleti országrész kormányellenes tüntetéseit sem tudták leverni, viszont az orosz haderő számos problémája felszínre került, és beállt Ukrajna mögé az EU és az USA érdekszférája, melyek olyan fegyveres és pénzügyi támogatásokat adnak az országnak, melyek egy végeláthatatlan háborúba viszik a térséget. Az orosz utánpótlás nem fog elfogyni. Putyin az érdekeiből nem fog engedni. A háborúnak addig nem lesz vége, amíg egyik fél háttere el nem fogy. Ukrajnának már jó ideje elfogyott, de amíg az Egyesült Államok, a NATO és az EU támogatja őket, nem lesz végeredmény. A modern hadviselés megkívánja, a folyamatos fejlődést mind a különleges alakulatok képzésének terén, mind a fegyverek fejlesztésének terén. A 20- és 21. század olyan ütemű technológia fejlődést hozott, mely párosul a globalizációval, és amelyek alapjaiban változtatják meg a háborúk körülményeit. Azzal, hogy az információs térnek milyen ereje van, véleményem szerint még nem is tudjuk teljesen. Az emberek könnyen befolyásolhatók, mely a nemzetbiztonságnak és a biztonságpolitikának ad új kihívásokat. A hírek terjedésének gyorsasága olyan szintű, hogy akár egy másik kontinensről is magunk mellett érezhetjük a konfliktusokat, tehát az információs tér használata és ismerete hatalmas nagy előnyt adhat mind a támadó, mind a védekező államoknak is egy esetleges háborúban. Szóval ezekből adódóan, illetve a szakdolgozat témakörével kapcsolatosan is felteszem a kutatásom végén azt a költői kérdést, hogy mikortól is beszélhetünk háborúról? Már nem aktuális az eddig használt definíció, hogy a háború hadüzenettel/ultimátum küldésével indul. Nagyon széles körben lehet egy másik államot megtámadni, ha a gyenge pontokat ismeri a támadó fél. A diplomáciai, a gazdasági, politikai, információs, kiber térben indított támadások a mai világban sokkal eredményesebbek tudnak lenni, mint egy lineáris fegyveres háború megkezdése. Természetesen a kérdésre válaszolva vannak a nemzetközi szervezeteknél, katonai szövetségeknél számos jogi törekvések a háború kinyilvánításával kapcsolatosan. Jogi normák még a mai napon sem léteznek a nemzetközi jogban ezzel kapcsolatosan, de a NATO és az ENSZ is aktívan részt vesz minden olyan jogi kezdeményezésben, mellyel körül lehet írni a háborút és meg lehet állapítani, hogy az irreguláris módszerek mikor lépik át a háborús szint küszöbét. Végezetül kerestem a dolgozatomban az összefüggéseket a Geraszimov-doktrína és a hibrid hadviselés kapcsolatában. Arra a megállapításra jutottam, hogy azok a nyugati szakértők, akik úgy gondolják, hogy Geraszimov orosz vezérkari főnök már 2013-ban a cikk megírásakor tudhatta, hogy mi fog történni Ukrajnában, ezek az állítások igazak lehetnek. Nem tartom valószínűnek, hogy konkrét forgatókönyv létezhetett már abban az évben a krím annektálására vonatkozóan, de abban biztos vagyok, hogy az orosz katonai vezetés megalkotta a stratégiáját a Krímen alkalmazandó hibrid tevékenységekről, és ahogy az események kibontakoztak (gondolok itt az Euromajdan mozgalomra és az ukrán belpolitikai változásokra) akkor el is tudták kezdeni a hadműveleteket. A meghatározott irányvonalakat már csak át kellett ültetniük a valóságba, és a viszonyokhoz igazítani, az egyéb körülményekkel pedig foglalkozni annak érdekében, hogy a célokat minél hamarabb sikeresen véghez tudják vinni. Azzal viszont nem értek egyet, hogy a tábornok ebben az egy tudományos cikkben hirdetné meg a hibrid hadviselés doktrínáját, mint ahogy ez a nyugati szaksajtóban elhíresült. Véleményem szerint azzal, hogy a cikk elején kifejti, hogy hogyan változtak meg a háború feltételei a modern hadviselésnek és leírta, hogy milyen természetű a hibrid önmagában nem katonai doktrína. Nem is szánta annak, sokkal inkább az orosz hadtudomány kutatóinak célozta a cikket figyelemfelhívás szempontjából, hogy foglalkozzanak az új kihívásokkal, mert nagyon fontos része a modern hadviselésnek. Azt megerősítem, hogy ez a tanulmány ritkaságnak és elsőnek is számít az orosz publikációk terén. A nemzetközi figyelmet azzal fordította magára, hogy megírt egy érdekes bekezdő részt, illetve az elemzése kísértetiesen hasonlít a Krím-félszigeten végrehajtott hadműveletek végbemeneteléhez. Állítom, hogy, amennyiben kudarcot vallott volna a krími hibrid akció nem ismernénk ma a cikket. A krími népszavazást és a terület oroszok általi annektálását Magyarország elítéli, és nem ismeri el.

Intézmény

Budapesti Gazdasági Egyetem

Kar

Külkereskedelmi Kar

Tanszék

Nemzetközi Kapcsolatok Tanszék

Tudományterület/tudományág

NEM RÉSZLETEZETT

Szak

Nemzetközi tanulmányok

Mű típusa:	diplomadolgozat (NEM RÉSZLETEZETT)
Kulcsszavak:	21. század, hibrid hadviselés, konfliktus, Oroszország, stratégiai terv, Ukrajna
SWORD Depositor:	Archive User
Felhasználói azonosító szám (ID):	Archive User
Rekord készítés dátuma:	2024. Szep. 20. 08:36
Utolsó módosítás:	2024. Szep. 20. 08:36

Actions (login required)

Tétel nézet