A piacosodás kultúrára, és a kulturális szférában dolgozókra gyakorolt hatásai egy kultúraközvetítő intézmény vizsgálatán keresztül

Sándor István (2024) A piacosodás kultúrára, és a kulturális szférában dolgozókra gyakorolt hatásai egy kultúraközvetítő intézmény vizsgálatán keresztül. Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Kar.

	PDF A piacosodás kultúrára, és a kulturális szférában dolgozókra gyakorolt hatásai egy kultúraközvetítő intézmény vizsgálatán keresztül.pdf Hozzáférés joga: Csak nyilvántartásba vett egyetemi IP címekről nyitható meg Download (1MB)
	PDF Sándor István.pdf Hozzáférés joga: Bizalmas dokumentum (bírálat) Download (283kB)
	PDF Sándor István_konzulensi_Schultz Éva.pdf Hozzáférés joga: Bizalmas dokumentum (bírálat) Download (311kB)

Absztrakt (kivonat)

„A hagyományt nem ápolni kell, hisz nem beteg. Nem őrizni kell, mert nem rab. Hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket.” (Sebő Ferenc) A magyar kulturális szféra az elmúlt évtizedekben átalakult, és a piacgazdaság hatására új kihívások elé állította mind a művészeket, mind a munkavállalókat. Dolgozatomban célom, hogy megvizsgáljam a kulturális terület piacosodásának hatásait, valamint a HR szempontból megváltozott munkavállalói helyzetet, mindezt egykori kenyéradóm, a Hagyományok Háza vizsgálatával. Mindenképpen olyan témát és területet szerettem volna választani, amihez van kötődésem, és amiben van tapasztalatom, tehát valódi empirikus megélésem. Talán nem destruktív megírnom, hogy ez a harmadik témaválasztásom, mindkét előző esetben kényszerű körülmények akadályoztak a sikeres folytatásban, de minden alkalommal a téma hasznosságát és aktualitását tartottam szem előtt. Rengeteg akadályba ütköztem jelen kutatásom közben is, de ennek viszontagságairól a Módszertan című fejezetben írok részleteibe menően. Gyermekkorom óta néptáncegyüttesek tagja voltam, majd fiatal felnőttként néptáncegyüttest is alapítottam barátaimmal, amely tíz esztendőn át formálta a közösségünket, és hatással volt tágabb környezetünkre is. Népzenét is közel húsz éve tanulok kisebb megszakításokkal, autodidakta módon, feleségem is népzenész, népzenetanár. A Magyar Táncművészeti Főiskola néptánc tagozatán 2016-ban végeztem, de már korábban is tanítottam az óvodás korosztálytól a kamaszokon át, egészen a már említett felnőttekig, sőt szenior korosztályig. Így tehát a közösségépítést a legautentikusabb módon élhettem meg. A Hagyományok Házában főigazgatói személyi titkárként dolgoztam – az intézmény 2001-es felállításától fogva húsz éven át regnáló – Kelemen László főigazgató mellett. Három éven át tartó szolgálatomat csak a főigazgató-váltás szakította meg, amikoris az akkori Folklórdokumentációs Könyvtár és Archívum gyűjteményfelelőse lettem. Innen családi okok miatt több mint egy év kényszerű GYED következett, majd a családbarát lokációt előnyben részesítve egy lakóhelyünkhöz közeli kulturális intézményben, a kápolnásnyéki Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskolában próbáltam gyökeret ereszteni, mint kulturális közösségszervező – kevés sikerrel. Ez év március eleje óta lettem (ideiglenesen) pályamódosító: egy családi vállalkozásként működő fővárosi borkereskedésnél dolgozom üzletkötőként (végtére is, a sales területén is emberekkel foglalkozom). A váltásnak köze volt a csalódottsághoz, kiábrándultsághoz, kiégéshez, és szívesen mondanám, hogy az anyagiakhoz is, de sajnos még mindig nem jutottunk el a gyermekeimmel az aspeni sípályákra. A kulturális szektor hosszú ideje a hagyományok és az alkotások őrzője, vagy épp tovább éltetője volt. Azonban a globalizáció és a technológiai fejlődés megváltoztatta a játékszabályokat. A kultúra és művészet már nem csak a közösségek számára fontos, hanem egyre inkább üzleti szempontból is értéket képvisel. A kulturális termékek és események piaci versenyben állnak, és a művészeknek, alkotóknak is meg kell találniuk a helyüket ebben a dinamikus környezetben. A munkavállalók helyzete a kulturális szférában is átalakult. A művészek és kulturális szakemberek számára a stabilitás és a megélhetési lehetőségek egyre nehezebben elérhetők. A munkaerőhiány, a mobilitás és a generációs különbségek mind olyan tényezők, amelyek befolyásolják a HR szakemberek mindennapi munkáját. Az oktatás és a gyakorlati képzés is kulcsfontosságú a munkavállalók felkészítésében. Kutatásom első felében feltárom a humánerőforrás-menedzsment eszközeit, amelyek segítségével a kulturális szféra munkavállalóinak igényei könnyebben feltérképezhetővé válnak, és megoldást kínálhatnak az egyre nagyobb problémát jelentő fluktuációra. Célom továbbá, hogy világosan tagolt struktúrában mutassam be a vizsgálandó intézményt, amelynek tagja lehettem, egy számomra fontos szakmai és emberi szerepkörben, és amely intézmény munkavállalóit megszólítom interjúkérdéseimmel.

Intézmény

Budapesti Gazdasági Egyetem

Kar

Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Kar

Tanszék

Pedagógia Tanszék

Tudományterület/tudományág

NEM RÉSZLETEZETT

Szak

Közösségszervezés

Mű típusa:	diplomadolgozat (NEM RÉSZLETEZETT)
Kulcsszavak:	HR, humánerőforrás-menedzsment, kiégés, kultúra, piaci struktúra, piacosodás
SWORD Depositor:	Archive User
Felhasználói azonosító szám (ID):	Archive User
Rekord készítés dátuma:	2024. Júl. 15. 10:12
Utolsó módosítás:	2024. Júl. 15. 10:12

Actions (login required)

Tétel nézet