Devizapiaci kockázatok mérése és kezelése

Nemes Kinga (2022) Devizapiaci kockázatok mérése és kezelése. Pénzügyi és Számviteli Kar.

	PDF Nemes_Kinga_MSC_PÜ_Devizapiaci kockázatok mérése és kezelése.pdf Hozzáférés joga: Csak nyilvántartásba vett egyetemi IP címekről nyitható meg Download (1MB)
	PDF Melléklet_Összefoglaló.pdf Hozzáférés joga: Csak nyilvántartásba vett egyetemi IP címekről nyitható meg Download (323kB)

Absztrakt (kivonat)

A vállalatok mindennapi működésük során számos kockázattal néznek szembe. Mind közül az árfolyamkockázat az, amelynek mérésére és kezelése a legkifinomultabb eszköztárral rendelkezünk. Ugyanakkor nem megfelelő előre jelzése, és hatásának nem megfelelő tompítása óriási veszteségeket okozhat az adott vállalatnak. Ez pedig a kereskedelmi bankok esetén akár országok gazdaságára is hatással lehet, és a pénzügyi stabilitást is megrendítheti. Ezen komoly következmények miatt választottam dolgozatom témájául a devizakitettségek hordozta árfolyamkockázatok mérésnek és kezelésének bemutatását. A hipotézisem, amelyet alá szeretnék támasztani, vagy meg szeretnék cáfolni, arra vonatkozik, hogy a devizapiac kockázatait megbízhatóan előre lehet-e jelezni. A rövid bevezetést követően először bemutatom azokat a főbb kockázatokat, amelyekkel a vállalatoknak nap mint nap szembe kell nézniük. Jorion (1999) nyomán ezeket öt csoportba osztottam: (1) hitelkockázatok, (2) likviditási kockázatok, (3) működési kockázatok, (4) jogi kockázatok és (5) piaci kockázatok. Ugyanezen fejezetben térek ki az árfolyamrendszerek 20. századi történelmi fejlődésére, és napjaink árfolyamrendszereire, amelyek a monetáris politika hatásköre szempontjából relevánsak jelen dolgozatban. Egy rögzített árfolyamrendszerben ugyanis nincsen önálló monetáris politika, hanem az adott deviza árfolyama egy másik horgonyvalutához van kötve. A másik végletet a lebegő árfolyamrendszerek jelentik, amelyekben az árfolyamot kizárólag a deviza kereslete és kínálata alakítja. Egy ilyen rendszerben a monetáris politikának van lehetősége beavatkozni, hiszen, ha például úgy látja, hogy a hazai devizára túlkereslet van kialakulóban, akkor beléphet a kínálati oldalon azáltal, hogy eladja a devizáját. A harmadik fejezet a devizapiacot hivatott bemutatni. Kitérek annak azonnali (spot) piacára és a határidős piacon zajló ügyletekre. Utóbbin forward, devizacsere, és opciós ügyleteket kötnek a felek. A devizapiacon tevékenykedő szereplőknek alapvetően háromféle célja lehet, és ezek alapján három kategóriába soroljuk őket: (1) a fedezeti ügyletkötők devizapozíciójukra kívánnak fedezetet teremteni, (2) az arbitrazsőrök az egyes részpiacok között ideiglenesen kialakuló különbségek révén próbálnak meg kockázatmentes hozamhoz jutni, (3) a spekulánsok pedig a magas hozam reményében önként vállalnak árfolyamkockázatot. A szükséges háttérinformációk áttekintését követően térek rá a devizapiaci kockázatok mérésére szolgáló legjobb módszerekre. A legegyszerűbbnek számító szóródási mérőszámok rövid áttekintése után a volatilitás előre jelzését és a korrelációbecslést tekintem át. Először a   historikus volatilitást és a historikus korrelációbecslést mutatom be. Ezek a múltbeli adatokból indulnak ki, vagyis alkalmazásuknak alapfeltevése, hogy a volatilitás időben nem változik. Ez természetesen a valóságban nem teljesülhet, így eredményük torzított lesz. Az implicit volatilitás és az implicit korreláció már nem használja fel a múltbeli adatokat, azonban azt feltételezik, hogy a piaci szereplők rendelkeznek az árfolyam jövőbeni változására vonatkozó szubjektív várakozásokkal, amelyek a piacon jegyzett opciók árában jelennek meg. Ezért az opciók prémiumának meghatározására használt Black-Scholes képletet használják fordítva, vagyis az opció prémiumát veszik ismertnek, és abból számítják ki az implicit volatilitás. A torzító hatást ebben az esetben a Black-Scholes modell számos egyszerűsítő feltevése okozza. Végül az exponenciális súlyozású mozgóátlagot és a GARCH modelleket tekintem át, amelyek nyugodt időszakokban ugyan jó eredményt adhatnak, de piaci zavarok esetén már nem megbízhatók. A szakirodalom által támogatott és a gyakorlatban is legelterjedtebb módszer a kockáztatott érték becslése. Ennek normális és standard normális eloszlás melletti becslését egy olyan Magyarországon tevékenykedő, barkácstermékekkel foglalkozó vállalat példáján mutatom be, amelynek negyedévente euróban kell kifizetnie a külföldről érkező alapanyagokat. Értelemszerűen a devizák közt árfolyam változása miatt kockázattal kell szembenéznie, amelyet a kockáztatott érték becslésével jelzek előre. Mivel ez a módszer csak az ún. VaR értéket meg nem haladó kockázatokat képes megragadni, kiegészítettem a feltételes kockáztatott érték módszerével, amely a VaR-t meghaladó veszteségek várható értékét hivatott számszerűsíteni. Dolgozatom utolsó fejezetében, mielőtt rátérek az összefoglalásra és a következtetések levonására, bemutatom a kockázatok fedezésének belső és külső technikáit. Előbbi történhet a fizetések csúsztatásával, belső kompenzálással vagy nettósítással, pénzáramlás-összehangolással, és külföldi devizában történő számlázással. A külső technikákat fedezeti ügyleteknek is nevezhetjük. Ezek a devizapiacon megvalósuló ügyletek, amelyeket a már korábban említett fedezeti ügyletkötők kötnek meg. Összegzéséként elmondható, hogy bár a hipotézisemet nem sikerült teljes mértékben alátámasztanom, és megcáfolnom sem, a tendencia, amelyen halad a tudomány, egyre nagyobb adathalmazok felhasználását teszi lehetővé, és így egyre pontosabbak lesznek a becslések.

Intézmény

Budapesti Gazdasági Egyetem

Kar

Pénzügyi és Számviteli Kar

Tanszék

Pénzügy Tanszék

Tudományterület/tudományág

NEM RÉSZLETEZETT

Szak

Pénzügyi

Konzulens(ek)

Mű típusa:	diplomadolgozat (NEM RÉSZLETEZETT)
Kulcsszavak:	árfolyamelemzés, árfolyamkockázat, devizapiac, kockázat, kockázatbecslés
SWORD Depositor:	Archive User
Felhasználói azonosító szám (ID):	Archive User
Rekord készítés dátuma:	2022. Nov. 11. 08:16
Utolsó módosítás:	2022. Nov. 11. 08:16

Actions (login required)

Tétel nézet