Gazdasági fejlődés a klímakatasztrófa árnyékában

Baron Ágnes (2021) Gazdasági fejlődés a klímakatasztrófa árnyékában. Pénzügyi és Számviteli Kar.

	PDF Baron_Ágnes_szakdolgozat_2021.pdf Hozzáférés joga: Csak nyilvántartásba vett egyetemi IP címekről nyitható meg Download (1MB)
	PDF temavazlat-es-osszefoglalas.pdf Hozzáférés joga: Csak nyilvántartásba vett egyetemi IP címekről nyitható meg Download (234kB)

Absztrakt (kivonat)

Természeti környezetünk erőforrásokat biztosít számunkra, melyek hasznosítása társadalmi-gazdasági fejlődésünk nélkülözhetetlen építőelemei. Évszázadokon át nem kellett szembe néznünk azzal a kellemetlen ténnyel, hogy az erőforrások korlátosak, mértéktelen felhasználásuk saját fejlődésünk akadályaivá válhat. Mintegy ötven évvel ezelőtt azonban megszólaltak az első vészharangok. 1972-ben a Római Klub kutatócsoportja felhívta a világ figyelmét arra, hogy az exponenciális népességnövekedés, valamint a gazdasági növekedés üteme nem összeegyeztethető az ökológiai rendszer stabilitásával. 1987-ben az ENSZ Környezet és Fejlődés Világbizottsága, a Brundtland-bizottság közzé tette „Közös jövőnk” című jelentését, mely bevezette a köztudatba a fenntartható fejlődés fogalmát, melynek értelmében a jelen szükségleteit úgy kell kielégítsük, hogy közben nem sodorjuk veszélybe a jövő generációk szükségleteinek kielégítését. Ekkor világossá vált az is, hogy a fejlődés nem elválasztható a környezettől. Amennyiben figyelmen kívül hagyjuk ezt a törvényszerűséget, civilizációnk előbb-utóbb össze fog omlani. Addig, amíg a GDP marad a gazdasági teljesítmény és az életszínvonal elsődleges mérőszáma, biztosak lehetünk benne, hogy tévúton járunk a valódi gazdasági-társadalmi jólét megítélését illetően. Milton Friedman nézeteivel - miszerint a vállalatok alapküldetése a profitmaximalizálás és az ezen túlmutató erkölcsi és társadalmi kérdések figyelembevétele nem elvárható tőlük – szerencsére ma már kevesen értenének egyet. De valóban hajlandóak-e a vállalatvezetők lemondani a profitról, ha a racionális környezeti szempontok megkövetelik azt? A klímakatasztrófa küszöbén állva, jelen van-e a valódi elköteleződés a fenntartható fejlődés mellett vagy a CSR stratégiák mögött egy újabb marketing eszköz bújik meg? Kitől várjuk mi, fogyasztók a felelősségvállalást és hogyan hatnak fogyasztói döntéseinkre a környezeti szempontok? A fenti kérdéseket az autóipar példáján keresztül vizsgáltam meg, mely nemcsak az egyik jelentős gazdasági ágazat ma Magyarországon, de forradalmi átalakuláson megy keresztül. Kutatásaim során megszólítottam a fogyasztói és a vállalati oldalt egyaránt, majd a kapott válaszokat összevetettem a környezeti attitűd vonatkozásában. A 100 fős elemszámú kérdőíves kutatásból kiderült, hogy egy egytől ötig terjedő skálán mérve a válaszadók átlagosan 4,01 mértékben aggódnak a környezet állapota miatt, az ökológiai problémák mielőbbi megoldását 41% a kormányoktól, 30% a vállalatoktól, valamint a maradék 29% maguktól a fogyasztóktól várja elsősorban. A megkérdezettek 76%-a inkább vagy teljes mértékben egyetért azzal, hogy a vállalatoknak muszáj csökkenteniük környezeti terhelésüket és ökológiai lábnyomukat, ugyanis ez az egyetlen út a klímaválságból való kilábalásra. Még ennél is többen, 78% véli úgy, hogy a környezetszennyező vállalatokat komoly szankciókkal kell illetni. Háromból két válaszadó véli úgy, hogy az autóipar és közlekedési ágazat átalakítása átalakítás lenne a legsürgetőbb annak érdekében, hogy Magyarország károsanyag-kibocsátása csökkenjen. Abban is meglehetősen nagy egyetértés mutatkozott a megkérdezettek között, hogy az autóipari vállalatoknak azonnal át kell térniük a karbonsemlegességre. A fogyasztói oldalról érkező elvárások tehát meglehetősen egyértelműek; a vállalati szektorban az autóipari szereplőktől várjuk a legnagobb áldozatot. Megkérdeztem tehát a másik oldalt is, hogyan látják saját szerepüket a fenntarthatósági célkitűzések teljesítése tekintetében. Online interjú keretében volt lehetőségem beszélgetni a szakma jelentős képviselőjével, dr. Hanula Barnával, a győri Széchenyi István Egyetem Audi Hungaria Járműmérnöki Karának dékánjával, valamint Németh Katalinnal, az Audi Hungaria Zrt. Oktatási és Tudományos Kooperációk Vezetőjével. A beszélgetés során hamar kiderült, hogy annak ellenére, hogy az Audi Hungaria Zrt. és a teljes európai autóipar megkérdőjelezhetetlenül elkötelezett a fenntarthatóság mellett, az Európai Unió célkitűzéseit túlzónak és félrevezetőnek tekintik. A politikai döntések tehát megszülettek, az autóipar karbonsemlegessé válása elkerülhetetlen, ezért a gyártók egymás után jelentik be a zero kibocsátásra vonatkozó céldátumaikat. Az elektromos autók térnyerése nyilvánvaló, a gyártók a belső égésű motorok gyártásának beszüntetésével számolnak, így tudják csak teljesíteni a szigorú előírásokat. Arról, hogy valóban az elektromos meghajtású járművek jelentik-e a legkörnyezetbarátabb alternatívát, a vélemények nem egyértelműek sem a fogyasztói, sem a gyártói oldalon. Egytől ötig terjedő skálán 3,38 mértékben vélik a kérdőíves válaszadók az elektromos meghajtást a legzöldebbnek jelenleg. Dr Hanula Barna rámutatott a probléma gyökerére; az Európai Unióban jelenleg olyan mérőszámok alapján születnek meg a járműipart érintő döntések, melyek alkalmatlanok a megfelelő kibocsátásmérésre. A teljes életciklusra vetített emisszió-vizsgálatban élen jár az autóipar, azonban az elektromos járművek esetében még ez is rejt magában hiányosságokat, hiszen az elektromosság pontos szén-dioxid-lábnyoma nagyon nehezen mérhető. Nem beszélve arról, hogy a törvényhozók egyelőre nem számolnak az akkumulátorok későbbi megsemmisítésének ökológiai lábnyomával. A dékán úr szerint tehát tévúton járunk a médiából ránk zúduló fenntarthatósági fogalmakkal, a döntéshozók pedig hibás módszertant alkalmaznak a törvényi előírások megalapozására. A kérdőívben megkérdezett személyek egyértelműen valós elköteleződést vár a vállalatoktól és szigorúan szankcionálná azokat a vállalatokat, melyek megsértik környezetvédelmi célkitűzéseiket. Mi több, a klímavédelem érdekében eredményes intézkedéseket várnak a vállalatoktól még egy esetleges profitcsökkenés esetén is. Véleményem szerint a CSR inkább szolgál marketing célokat és nem jelent egyet a fenntarthatósági melletti valós elköteleződéssel, mégis a fent említett autóipari példán keresztül azt tapasztaltam, hogy a vállalatok valóban felismerik a cselekvés szükségességét és hajlandóak jelentős átalakulásra is közös értékeink megóvása érdekében. Abból a szempontból azonban továbbra is szkeptikus maradok, hogy a szigorú törvényi szabályozás hiányában is magukra vállalnának-e olyan intézkedéseket, melyek profitkiesést eredményezhetnek. Vajon eljutunk-e oda valaha, amikor a GDP-nél fontosabb lesz a fenntarthatóság és elismerjük-e egyszer, hogy a jelenleg használt, gazdasági teljesítményt mérő indikátorok nem jelentenek egyet jólétünkkel? Ezek már a jövőre vonatkozó kérdések, melyet valószínűleg már nincs is sok időnk megválaszolni.

Intézmény

Budapesti Gazdasági Egyetem

Kar

Pénzügyi és Számviteli Kar

Tanszék

Menedzsment Tanszék

Tudományterület/tudományág

NEM RÉSZLETEZETT

Szak

Gazdálkodási és menedzsment

Konzulens(ek)

Mű típusa:	diplomadolgozat (NEM RÉSZLETEZETT)
Kulcsszavak:	autóipar, CSR, fenntartható fejlődés, klímakatasztrófa, vállalati felelősség
SWORD Depositor:	Archive User
Felhasználói azonosító szám (ID):	Archive User
Rekord készítés dátuma:	2022. Már. 11. 08:46
Utolsó módosítás:	2022. Már. 11. 08:46

Actions (login required)

Tétel nézet