A monetáris politika konvencionális és nem-konvencionális eszközei és azok alkalmazása egyes fejlett gazdaságokban és Magyarországon

Szalai Áron (2021) A monetáris politika konvencionális és nem-konvencionális eszközei és azok alkalmazása egyes fejlett gazdaságokban és Magyarországon. Pénzügyi és Számviteli Kar.

	PDF SZAKDOLGOZAT_Szalai_Aron_YFBZD0.pdf Hozzáférés joga: Csak nyilvántartásba vett egyetemi IP címekről nyitható meg Download (3MB)
	PDF BA_O_Szalai_Aron.pdf Hozzáférés joga: Csak nyilvántartásba vett egyetemi IP címekről nyitható meg Download (352kB)

Absztrakt (kivonat)

A szakdolgozat célja a modern monetáris politika eszközrendszerének megértése és bemutatása, különös tekintettel az újkeletű jelenségnek számító „nem-konvencionális” monetáris politikai eszközökre.  A dolgozat írása számomra rendkívül tanulságos volt, sokat tanultam a modern monetáris rendszerek kialakulásáról, azok evolúciójáról és működésük elméleti hátteréről. A dolgozat során tett főbb megállapításaim elsősorban a konvencionális eszközrendszer elméleti hátterére, továbbá a nem-konvencionális eszközök alkalmazásának kockázataira irányulnak. Meglátásom szerint azon gazdasági tendencia, mely a 2008-as gazdasági világválsághoz vezetett, a válság végeztével nem tűnt el a világból. A 2008-as gazdasági világválság mélyen gyökerező oka azon tényezők összességével magyarázható, hogy a világgazdaság legjelentősebb szereplőinek politikai és pénzügyi vezető rétege, továbbá a társadalom nem akar a gazdaság növekedési ütemén lassítani, nem akar restrikciót és nem akar költségvetési konszolidációt; gyorsuló növekedést, azt ezt segítő monetáris expanziót és költségvetési támogatást akar – mindig és minden körülmények között. Azonban az objektív törvények, melyek társadalmunkat és ezáltal a világgazdaságot is működtetik előbb vagy utóbb, de érvényesülni fognak, olykor válságok kirobbanásának útján. Ezt kívántam szemléltetni a dolgozatban a 2008-as gazdasági világválság előzményeinek és lefolyásának bemutatásával. A 2008-as válságot megelőző amerikai ingatlan- és jelzáloghitel-piaci buborék kialakulásának legfőbb okai tehát társadalmi és politikai jellegűek voltak. Azonban kapcsolódott hozzájuk a Fed monetáris politikájának feltétel nélküli támogatást nyújtó attitűdje is. Természetesen, a központi bankok egyik legfontosabb feladata a gazdasági növekedés támogatása, azonban nem mindig és minden áron. A gazdasági és árstabilitás megőrzésének fontosságáról sem szabad megfeledkezniük, márpedig a 2008-as válság előtti években mintha ez történt volna. A válság globális mértékűvé fajulásának és súlyos hatásainak okai közé sorolhatjuk továbbá az Eurozóna bizonyos államainak fegyelmezetlen fiskális politikáját és a globalizációs összefonódások és a nagyfokú tőkepiaci integráció következtében kialakuló rendszerkockázatokat is. A szabályozókörnyezeti hiányosságokról – mind európai, mind pedig amerikai oldalon – nem is beszélve.    A válság előtti években a monetáris politika bajt okozó eszközét még jegybanki alapkamatnak hívták, melynek alacsony szinten tartása és egyéb tényezők következtében kialakuló ingatlanpiaci és jelzáloghitel-piaci buborék fújódott, melynek kipukkanása a globálisan fokozódó tőkepiaci integráció és összefonódások átláthatatlan és szabályozatlan struktúrája által rendkívül rövid idő alatt képes volt elképesztő pusztítást véghez vinni a világgazdaságban.   Manapság ezen eszközt lehetséges, hogy jegybanki eszközvásárlásnak (QE) hívják, mely újfent, különösen a koronavírus-válság okozta első gazdasági sokk után, soha nem látott jelenségeket idézett elő az Egyesül Államok és a világ tőkepiacain. A tőkepiacok – különösen az Egyesült Államokban – a fundamentális tényezőktől és makrogazdasági hatásoktól elszakadva gatalmas emelkedést produkáltak, és habár a koronavírus-válság gazdasági hatásainak jelentős része évekre vetette vissza az amerikai gazdaságot, a tőzsdeindexek már új történelmi csúcsokon vannak. Ez a jelenség meglátásom szerint kísértetiesen emlékeztet a 2001-es Dotcom buborékra és a 2008-as amerikai ingatlanpiaci buborékra.    A tőkepiacok a modern gazdaságok egyre inkább meghatározó elemeivé lépnek elő, mely lehetőség és egyben kockázat is. A dolgozatomban bemutattam, hogy 2008-ban miként játszott szerepet a tőkepiaci integráltság és az „értékapapírosítás” az amerikai ingatlan- és jelzáloghitel piaci válságának világválsággá erősítésében. Ebből kiindulva tehát a fokozódó tőkepiaci integráció, továbbá a globalizációs folyamatok gyorsulása miatt, a dolgozatban és itt megfogalmazott gondolataim alapján az olyan eszközök esetében, mint például a Quantative Easing, – és egyéb pénz- és tőkepiacokra erős befolyást gyakorló nemkonvencionális eszközök – különös körültekintés alkalmazása indokolt. Természetesen a koronavírus-válság és gazdasági hatásai valamelyest átrendezik a képet, azonban szerintem ez a jelenség még inkább a nemkonvencionális eszközök túlhasználatának irányába tereli a világgazdaságot. Megítélésem szerint ezen eszközökről és különösen hosszútávú költségvetési és inflációs hatásaikról nincsenek megfelelő információink. Azonban az már most látható milyen drasztikus hatás kifejtésére képesek – különös tekintettel a QE-eszközre. Személy szerint indokolnak látom a monetáris politika, sőt talán a növekedéselméleti paradigma reformját is, azonban csupán olyan módon, amely nem veszélyezteti a világgazdaság és az egyre nagyobb hatással bíró, azonban rendkívül érzékeny tőkepiac egyensúlyának fennmaradását. Amennyiben a QE-eszköz sorsa is a túlhasználat lesz, úgy olyan tőkepiaci buborékok duzzadhatnak fel a világ tőzsdéin – hozzátenném a központi költségvetés eladósítása útján – melyek kipukkanásakor soha nem látott következményekkel kellene szembe néznünk.    Azonban, ahogy a dolgozatomban is láthattunk ezen nem-hagyományos eszközök rendkívül hasznosak is lehetnek. A 2008-as válság során a klasszikus monetáris transzmisszió eszközei számos gazdaságban rendkívül korlátozott módon tudtak csak eredménye lenni a válsághatások ellensúlyozásában – ezért is volt szükség nemkonvencionális jegybanki eszközök bevezetésére. Ezen eszközök nélkül a 2008-as válság elsődleges hatásai sokkal súlyosabbak is lehettek volna. Végső konklúzióként azt szeretném megfogalmazni, hogy a dolgozatban bemutatott elméleti háttér és a 2008-as válság alapján bemutatott példák nyomán, személyes véleményem szerint a nemkonvencionális eszközök alkalmazásának – különösen a QE-eszköznek – a tekintetében, a jegybankoknak erősen ajánlatos a súlyos válsághatások ellensúlyozására történő kizárólagos alkalmazásukra szorítkozni.

Intézmény

Budapesti Gazdasági Egyetem

Kar

Pénzügyi és Számviteli Kar

Tanszék

Pénzügy Tanszék

Tudományterület/tudományág

NEM RÉSZLETEZETT

Szak

Pénzügy és számvitel (BA) Táv

Mű típusa:	diplomadolgozat (NEM RÉSZLETEZETT)
Kulcsszavak:	bankrendszer(ek), elméleti közgazdaságtan, gazdasági válság, jegybankpolitika, monetáris politika
SWORD Depositor:	Archive User
Felhasználói azonosító szám (ID):	Archive User
Rekord készítés dátuma:	2021. Nov. 05. 13:02
Utolsó módosítás:	2021. Nov. 05. 13:02

Actions (login required)

Tétel nézet