Az egészségügyről szóló törvény módosításának hatásai a hálapénz nyújtására

Dollák Barbara (2021) Az egészségügyről szóló törvény módosításának hatásai a hálapénz nyújtására. Pénzügyi és Számviteli Kar.

	PDF Dollak Barbara_szakdolgozat vegleges.pdf Hozzáférés joga: Csak nyilvántartásba vett egyetemi IP címekről nyitható meg Download (1MB)
	PDF BA_O_Dollák Barbara.pdf Hozzáférés joga: Csak nyilvántartásba vett egyetemi IP címekről nyitható meg Download (348kB)

Absztrakt (kivonat)

Magyarországon a hálapénz egy igen jól ismert fogalom az egészségügyben, senkit sem szükséges arról megkérdezni, hogy ismeri-e, korábban találkozott-e vele, vagy hallott-e róla. A hálapénz tágabb értelemben a betegellátással összefüggő, betegtől kapott jövedelem, melyről hivatalos elszámolás, szerződés nem készül. Léteznek jogi és orvosi értelmezések is a fogalomra, de lényegi különbség, ellentmondás nincsen a rendszerek között: a hálapénz az a pénzbeli juttatás, amit a beteg önszántából ad a kezelést követően az egészségügyi dolgozók részére. Amennyiben ez a tranzakció nem így zajlik le, akkor beszélhetünk vesztegetésről. Az egyes országok biztosítási rendszerei között alapvetően négy finanszírozási típust különböztethetünk meg, melyek a Semashko modell, a Bismark modell, Beveridge modell és a magánfinanszírizáson alapuló modell. Összehasonltottam ezeknek erősségeit, hátrányait, illetve azt, hogy ezekben a rendszerekben kialakult-e a hálapénz, vagy nem és ennek okait. A magyar egészségügy a Semashko modellre épül, és jellemzően a volt szovjet államok működnek így a mai napig. Megállapítható, hogy a másik három rendszerben nem áll a betegek érdekében a hálapénz adása. A Beveridge, vagy britt rendszerben az orvosi ellátás még a magánkórházakban is teljesen térítésmentes, és magas színvonalú, köszönhetően a finanszírozási modellnek. Így itt ezért nem alakult ki a hálapénz, a másik két modellben pedig részben vagy teljesegészében a betegek finanszírozzák a saját ellátásukat. Mivel fizetnek az ellátásért egyébként is, tehát egy szolgáltatást vesznek igénybe, itt sincsen a paraszolvenciának létjogosultsága.Hazánkban fontos tényezőt játszanak az önfinanszírozáson alapuló magánkórházak hatásai is. Feltételezhető, hogy aki a magánellátásban hálapénzt ad, annak egy bizonyos pont után érdemesebb a magánellátás felé fordulnia, és ott fizetnie, mint az állami ellátásban megfizetni a hálapénzt.Nehéz viszont eldönteni azt, hogy a betegek miért is adják a hálapénzt valójában. Kérdőíves kutatás segítségével felmértem, mely ellátások és tényezők a legfontosabb szempontok, ami miatt a betegek úgy gondolják, hálapénzt kell adniuk az egészségügyi dolgozók részére. Területeket illetően főként a műtéti és kórházi ellátások azok, ahol a betegek hálapénzt adnak, motivációként pedig a fő indok az lett, hogy megkülönböztetett figyelmet szeretnének nyerni vele a betegek.A dolgozat fő kérdését, miszerint a törvénymódosítást követően terveznek-e hálapénzt adni, két külön csoportra bontottam: a tartós betegséggel rendelkezők és egészséges válaszadókra. A krónikus betegek csoportjában a hálapénz adása 60%-ról 23%-ra csökken, míg ez a tendencia az egészséges válaszadók körében 52,46%-ról 14,75%-ra csökken. Aki tartósan beteg, ezáltal többször veszi igénybe ezt a szolgáltatást, még mindig magasabb arányban próbálhat meg jobb pozícióba kerülni, az orvosa magán betegeként részesülni kezelésben, hiszen ha több időt kell ezzel eltöltenie, központi szerepet játszik az életében, akkor megpróbálhatja ezzel könnyebbé, kényelmesebbé tenni az egész folyamatot. Összehasonlítva a magán kezelések áraival, a tartósan betegek 23%- ának továbbra is jobban megéri tehát a hálapénzt megfizetni, jobb kezelésben részesülni az állami szektorban, mint a magánellátás felé fordulni. Ez a trend alátámasztja azokat a különböző motivációkat, melyek felmerülhetnek a hálapénz adásával kapcsolatban.Megvizsgáltam, hogy a válaszadók korrupcióként tekintenek-e a hálapénz intézményére. Azon válaszadók közül, akik adnak hálapénzt, 18% előre adja át azt az orvos részére, a maradék 82% pedig csak utólag, a kezelést követően.A kérdőíves kutatás során a válaszadók 55%-a úgy ítélte meg, hogy a hálapénz nyújtása korrupciónak minősíthető. A fennmaradó 45% nem tartja korrupt tevékenységnek, tehát a válaszadók közel fele úgy gondolja, a hálapénz nyújtása nem ütközik erkölcsi szabályokba.Azok közül, akik a beavatkozás előtt adják át a hálapénzt az orvosok részére, 44% gondolja úgy, hogy ez a tevékenység korrupciónak minősül. Ez a megközelítés teljesen ellent mond a jogi és orvosi definíciókkal. A további egészségbiztosítási modellek megismerése és kérdőíves kutatásom eredményeként megállapítottam, hogy véleményem szerint a Franciaországban is működő, Bismarck modell felé való nyitás megoldást jelenthetne a magyar egészségügy számára annak érdekében, hogy több forrással rendelkezzen, illetve a hálapénz kérdése egyszer és mindenkorra megszűnhessen.

Intézmény

Budapesti Gazdasági Egyetem

Kar

Pénzügyi és Számviteli Kar

Tanszék

Menedzsment Tanszék

Tudományterület/tudományág

NEM RÉSZLETEZETT

Szak

Gazdálkodási és menedzsment (BA) Táv

Konzulens(ek)

Mű típusa:	diplomadolgozat (NEM RÉSZLETEZETT)
Kulcsszavak:	egészségügy, hálapénz, kérdőíves felmérés, korrupció, korrupció elleni küzdelem
SWORD Depositor:	Archive User
Felhasználói azonosító szám (ID):	Archive User
Rekord készítés dátuma:	2021. Szep. 22. 10:03
Utolsó módosítás:	2021. Szep. 22. 10:03

Actions (login required)

Tétel nézet