Az önkéntes biztosítások szerepe az egészségügy finanszírozásában

Telek Balázs (2021) Az önkéntes biztosítások szerepe az egészségügy finanszírozásában. Külkereskedelmi Kar.

PDF 3_-Az-onkentes-biztositasok-szerepe-az-egeszsegugy-finanszirozasaban.pdf Hozzáférés joga: Csak nyilvántartásba vett egyetemi IP címekről nyitható meg Download (501kB)

Absztrakt (kivonat)

Az önkéntes biztosítások szerepe az egészségügy finanszírozásában   2.     BEVEZETÉS Problémafelvetés, a témaválasztás indoklása Szakdolgozatomban azt fogom vizsgálni, hogy az önkéntes biztosítások milyen szerepet töltenek be az egészségügy finanszírozásában. Témaválasztásom egyik oka azt volt, hogy a magyarországi egészségügyi helyzet miatt különösen aktuális kérdésnek tartom az önkéntes biztosítások nyújtotta szolgáltatásokat. A magyar közegészségügyben dolgozó orvosok és ápolók túlterheltsége, alulfizetettsége, a hálapénz jelenléte mind olyan tényezők, amik az önkéntes biztosítások szerepét erősítik. A szakemberhiány is okozza azt, hogy az egyes vizsgálatokra nagyon hosszú előjegyzési listák vannak, nem egyszer olyan sokat kell várni, hogy ha a beteg nem választ másik utat, az az egészségébe, vagy rosszabb esetben, akár az életébe is kerülhet. Az önkéntes biztosítások révén ez a helyzet elkerülhető, enyhíthető. Családomban van egészségügyi szakember, tehát ebből a szempontból is van érintettségem. A közelmúltban egy barátom hasnyálmirigy gyulladással került kórházba. Az ő példájából is tudom, hogy az orvosok és ápolók hiába tettek meg mindent, a gyógyulását hátráltatta, hogy a többi beteg sokszor zajos jelenléte miatt alig tudott aludni. Miközben gyógyították a hasnyálmirigyét, ő a kialvatlanságtól egyre többet szenvedett. A kórházban nem volt mód arra, hogy extradíj fejében nyugalmasabb szobába költözhessen. Akkor szétnézett a magyar szolgáltatók kínálatában: az eredmény vegyes képet mutatott. Egyik nagyon erős személyes élményem, hogy amikor egy röntgenkép elemzésére várakoztam, egy beteg nagyon indulatosan fejezte ki a türelmetlenségét. Erre azt a választ kapta a nővértől, hogy az orvos, akire épp vár, úton van. Azért nincs még ott, mert a másik kórházban, ahol ügyeletben volt, épp befejezte a műtétet az indulás előtt. Az erre a tarthatatlan állapotra született megoldások engem személy szerint is érdekelnek, társadalmi jelentőségük pedig szó szerint életbevágó. A koronavírus generálta változások miatt számomra különösen megrázó volt az, hogy az elöregedő társadalmakban milyen súlyos helyzetbe tudnak kerülni még a nem szegény idősek is. Amikor az orvosoknak dönteni kellett arról, hogy melyik beteg életbenmaradásáért küzdjenek, sok olyan információ jutott el hozzám, amik azt jelzik, hogy ilyenkor az idős, és ezért rosszabb egészségi állapotban lévő páciensek hátrányt tudnak szenvedni. Én pedig azt gondolom, hogy az ellátás színvonala nem szabad, hogy életkorfüggő legyen. Ha az ember nem akar idős korában kiszolgáltatott helyzetbe kerülni, akkor aktív éveiben kell megtenni mindent azért, hogy legalább az anyagi kiszolgáltatottság elkerüléséről gondoskodjon. A másik fontos tényező, hogy a nyugdíjasotthonokban élő idős emberek valamelyest tudják élvezni az egészségügyi szakemberek jelenlétét, egészségügyi állapotukat kontrollálják már csak a törvényi előírások miatt is, viszont járványhelyzetben a legveszélyeztetettebbek közé tartoznak épp az ellátás körülményei miatt. Szerencsére személyes érintettségem nem volt az ügyben, de nagyon súlyos lelkiismereti kérdést okozott volna, ha az én idős hozzátartozóm van kitéve ennek a veszélynek. Arra is keresek megoldást, hogy a jelenlegi önkéntes biztosítások az ilyen helyzetben hogyan használhatóak itthon és külföldön egyaránt. Azt is megvizsgálom, hogy a járvány okozta új problémákra született-e bármilyen változtatás, vagy terveznek-e bármilyen változtatást, ami reagál a vírushelyzetből leszűrhető tanulságokra. Korábban az volt az általános vélekedés, hogy műtétek esetén szívesen választották még az önkéntes biztosításokkal rendelkező páciensek is a közegészségügyi intézményeket, mivel számos műtét költsége igen magas volt a magánegészségügyben. A vírushelyzetben véleményem szerint az önkéntes biztosítással rendelkezők, ha tehetik, a magánellátást veszik igénybe.   A kutatás céljai, iránya, hipotézisek Arra a kérdésre keresem a választ, hogy a magyar egészségügyi rendszer sajátosságaira milyen válaszokat adnak az önkéntes biztosítások. Hogyan változott a biztosítók kínálata az elmúlt években? Milyen szolgáltatások léptek be a kínálatba, hogyan alakították azokat a kezdetektől napjainkig? Az általános nemzetközi kitekintésen túl elsősorban a magyar helyzetre fogok koncentrálni munkám során. A nemzetközi helyzet leírása kapcsán döntően a magyar viszonyoktól való eltérést kívánom megvilágítani. Ebből következően a dolgozatban a következő hipotézist kívánom bizonyítani: Hipotézisem szerint a biztosítók kínálata reagál a magyar egészségügy működésére. Az egyre hosszabb várakozási listák okozta kockázatra hipotézisem szerint a biztosítóknak többféle válasza született. Az ő megoldásaik egyrészt enyhítik azt a helyzetet, ami a közgyógyellátás rendszerére nehezedik, másrészt elvon onnan szakembereket. Hipotézisem szerint a biztosítási szolgáltatások élvezői el tudnak tekintetni a hálapénz gyakorlatától. Sem az orvos, sem a rendszer nem működése nem presszionálja a pácienst arra, hogy ilyen módon szerezzen magának biztonságos és hatékony ellátást. A járvány alatt fellépett az a gyakorlat, hogy a magánegészségügyhöz fordul az is, aki ezt korábban műtétekhez nem vette igénybe. Egyrészt a páciensek tartanak a közkórházakban jelenlévő nagy fertőzésveszélytől, másrészt a szakemberek túlterheltsége miatt a közegészségügyben dolgozó szakemberek kapacitása nem terjed ki arra, hogy a szükséges műtéteket elvégezzék. Hipotézisem szerint ezek az események is az önkéntes finanszírozások irányába terelik a lakosságot. Aki ezzel a kérdéssel nem foglalkozott alaposan, annak az érdeklődése is megnőtt a kérdés iránt. Az aktuális változásokat is fel akarom kutatni. Véleményem szerint a magyar biztosítók is érzékenyek lettek a piac változásaira. Hipotézisem szerint a járványhelyzetre is kidolgoztak új termékeket, szolgáltatásokat. Dolgozatomban ezt is elemezni fogom.   Alkalmazott kutatási módszerek: A szakirodalom kutatáson kívül interjúkat fogok készíteni a szakma szakértőivel és páciensekkel, hozzátartozóikkal is. Követem az egészségügy finanszírozásával kapcsolatos törvények változását, az erről való kommunikációt. Az egészségügyben dolgozó szakemberek véleményén kívül, a páciensek és hozzátartozóik tapasztalatait is fel fogom dolgozni. Az egészségbiztosításokkal kapcsolatos statisztikákból, dokumentumokból kiszűrhető adatokat ütköztetni akarom az interjúban részt vevők véleményével, tapasztalataival.   3.     A JÓLÉTI ÁLLAM KIALAKULÁSA, AZ ELSŐ TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI RENDSZEREK Az emberek megélhetése az utóbbi évszázadokig szinte kizárólag azon múlt, hogy milyen egyéni lehetőségekkel, képességekkel rendelkeztek. A család, a szűkebb környezetük hozzáállása, az ott jellemző szokás, gyakorlat alakulása határozta még meg, hogy az önfenntartásra aktuálisan vagy végleg képtelen egyén sorsa hogyan alakult. Ezen túl a társadalom gazdasági szintje és működési rendje ugyan nagy hatással volt az egyén megélhetésére, de a központi hatalom nem vállalat felelősséget, gyakran semmilyen feladatot sem ezzel kapcsolatban. Az állami beavatkozás akkor jelent meg, amikor sérültek természetesnek tartott jogok, illetve kötelezettségek. Ilyenkor az állam a kezében lévő hatalom erejét használva kötelező erővel lépett fel azért, hogy a dolgok „természetes rendje” helyreálljon. Ezek az alkalmak meglehetősen ritkán és rendkívüli helyzetekben fordultak elő. Ilyenek voltak például többek között Hamurapi rendelkezései, vagy Szent László azon törvényei, melyeket az özvegyek és árvák védelmében fogalmazott meg. Az állam akkor adta fel döntően passzív szerepét, amikor a nagymértékű egzisztenciális bizonytalanság már tömegek életét fenyegette. Amikor megjelent a liberális kapitalizmus, ezzel tömeges egyenlőtlenség járt együtt.   A tőke és a munka viszonyai szabályozatlanok voltak, ez pedig olyan helyzetet generált, hogy a 19. század utolsó harmadától az egyenlőtlenségek okozta tömeges egzisztenciális válság akkora méretű lett, hogy nem volt tovább fenntartható.   A munkások már az aktív éveikben sem tudtak gondoskodni a saját és családjuk megélhetésének biztonságáról, hiszen az ki volt szolgáltatva a piacnak. Nemcsak a gazdaság hullámzó teljesítményétől függött a megélhetésük, hanem igen gyakran a tőke tulajdonosok belátásától, szándékaitól is.   Megnőtt a társadalmi igény az ellátások iránt, ezzel pedig felmerült az állam felelősségének kérdése is. Betegség esetén és időskorban ez a rossz egzisztenciális helyzet csak fokozódott. Az egyébként is kiszolgáltatott gazdaságilag aktív tagok a családjuk inaktív tagjainak eltartásáról egyre kevésbé tudtak gondoskodni. Ennek a megváltozott helyzetnek is köszönhető, hogy a korábban passzív állam aktív lett, és elsőként a társadalombiztosítási rendszerek kiépítésével hathatósan beavatkozott az egyének megélhetésének biztosításába. A modern értelemben vett társadalombiztosítási nyugdíjrendszert elsőként a Német Birodalomban vezették be. 1889-ben Otto von Bismarck német kancellár létrehozta az öregségi nyugdíj intézményét. Bevezette az általános és kötelező munkásbiztosítást, ezzel pedig megteremtette a nemzeti szintű társadalombiztosítási rendszert, mely három pilléren állt: ·       az egészségügyi, (betegbiztosítás) ·       az öregségi (nyugdíjbiztosítás) ·       baleseti biztosításai ágazatokból épült fel. Amikor létrejött, azaz több, mint 130 évvel ezelőtt, még kizárólag a nagyüzemi munkásság számára volt érvényes a kötelező rendszere. Ők a lakosság 10%-át alkották. Ennek ellenére a döntés jelentősége mégis hatalmas, szociálpolitikai szempontból egyenesen történelmi fordulópontnak tekinthető, mert ez volt az intézményesült szociálpolitika első lépése. A szociális biztonság megteremtésének kérdésében addig passzív állam ekkor vált az állam aktívvá. A beavatkozást a hatalma által vitte végbe, ennek révén felelőssé is tehető a közjóért.   A közjóra vonatkozó célokon kívül ennek a lépésnek a hatalompolitikai vonatkozása is jelentős tényező. A döntés meghozatalának idején a Birodalomban egyre nagyobb befolyása lett a szociáldemokrata eszméknek, a demokratikusan választott népképviselet egyre nagyobb jelentőségre tett szert. Az újonnan bevezetett nyugdíjrendszer nyújtott némi időskori egzisztenciális biztonságot, ezért Bismarck, aki maga konzervatív volt, politikai céljainak megvalósításához is fel tudta használni, mert a konzervatív választórétegek növekedését is elősegítette döntése. Nemcsak az intézményesült szociálpolitika kezdeti időszakában, hanem napjainkban is jellemző az, hogy hatalompolitikai érdekekkel nagyon szoros kapcsolatban állnak azok a döntések, amelyet a jóléti alrendszerekkel kapcsolatban hoznak. A társadalmi harmónia és béke megteremtése vagy helyreállítása jogos igény a társadalom részéről. A közösség tagjaiban ellenérzést tudnak kelteni az olyan helyzetek, amikor az egyéni problémák olyan tömegesen és mélységben jelennek meg, hogy az már a társadalom egészére hatást gyakorol. Ha ez a jelenség már olyan súlyos, hogy nehezen elviselhető, vagy olyan tömeges, hogy tartósan megzavarja a köznyugalmat, akkor a társadalom tagjai elvárják azt, hogy a vezető politikusok hatásos lépéseket tegyenek a helyzet megoldása érdekében. A mélyszegénységben élő emberek gyakran sodródnak olyan életformába, amit a többség elutasít. Nagy körükben a kriminalizálódás veszélye – ez pedig veszélyezteti a többség életminőségét, társadalmi pozícióját megingathatja. A szociális problémák az egész társadalom egyensúlyát veszélyeztetni tudják. A szociális intézkedésekkel és intézményekkel ezt a megbomlott társadalmi egyensúlyt kívánták helyreállítani Biscmarck idején a Német Birodalomban, és ma is gyakran ez a szociálpolitikai döntések egyik legfőbb mozgatórugója. (LAKNER, 2012)   4.     A MAGYAR BIZTOSÍTÁS, TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS TÖRTÉNETE Hazánkban az első pénztári formákat a 16. században hozták létre. A tagok pénz alakot halmoztak fel, amiből árvasági, temetkezési, öregségi, betegségi, özvegyi segélyt nyújtottak a tagoknak illetve a tagok hozzátartozóinak. Az első biztosítási társaság 1831-ben alakult Magyarországon: a Triest Általános Biztosító Társulat pesti képviseletével. A hazai biztosítási piac alapvető jellemzője volt az, hogy a külföldi tőke igen aktívan volt jelen. Ennek egyik legfontosabb oka a magyar gazdaság elmaradottságában keresendő. Az első magyar tulajdonban lévő biztosítási társaság 1857-ben jött létre Első Magyar Általános Biztosító Társaság néven. A Generali vezetésével megalakult a gyári viszontbiztosítási egyezmény is egy évvel később. Hazánk területén1860-ban 8 társaság, 1895-ben 12, 1900-ban 18 biztosító működött. A huszadik századra ezek száma lényegesen magasabb lett: 1913-ban 114 biztosító vállalat, 1938-ban 49 magánbiztosító társaság működött hazánkban. (“Magyar biztosítás története,” n.d.) Az Osztrák Magyar Monarchia idején egészen a huszadik század elején a magyar biztosítási szakma a világ élvonalába tartozott. Ennek egyik jele, hogy a világon másodikként vezették be itthon a társadalombiztosítást. Nagy volt a biztosítási kínálat, jelentős méretű volt a biztosítási hálózat, nagyszámú biztosító intézet működött elismerésre méltó szakapparátussal. Ezekre az okokra is vezethető vissza, hogy a magyar biztosított állomány nemzetközi téren is kimagasló arányú volt. A Washingtoni Smithunion Múzeumkomplexumban egy emléktáblával is tisztelegnek azelőtt, hogy a századfordulón a Monarchia számos gazdasági mutatóban jelentősen megelőzte a világ számos országát, köztük az akkori Amerikai Egyesült Államokat is. A XX. század elején az első világháború okozta anyagi és személyi veszteségek a biztosítási szakmát is súlyosan érintették. A biztosítási szakmában olyan helyzet következett be, ami addig teljesen ismeretlen volt. Mind formájában, mind méreteiben olyan hatalmas károk következtek be, ami addig elképzelhetetlennek számított. Ennek a helyzetnek a kezelésére új módszerekre és eljárásokra volt szükség. Az első világháború okozta nehéz évek után még következett a 2. világháború, majd a háború befejezése, elvesztése hazánkra különösen súlyos hatást gyakorolt. A háború befejezését követő politikai és gazdasági szankciók negatív hatásait a korona inflációja tovább súlyosbította. Ez utóbbi a pénzügyi szolgáltatásokat, különösképp a biztosítást teljesen ellehetetlenítette. A hiperinfláció a biztosítók állományát teljes mértékben erodálta, ennek hatására biztosítás intézményébe vetett társadalmi bizalom is megingott. (“Magyar biztosítás története,” n.d.)   A magyar biztosítási piac a húszas évek végére valamelyest konszolidálódott. Ekkor viszont bekövetkezett az 1930-33-as világgazdasági válság, amely a valamelyest megerősödött magyar biztosítási piac lába alól újra kihúzta a talajt. A magyar helyzetet az is súlyosbította, hogy a korona hiperinflációja miatt a hazai pénznemben megingott a bizalom, ezért sokan hazai pénznem helyett dollárban kötötték a biztosításaikat. Ezek értéke ebben az időben szinte napok alatt értéktelenedett el: Az amerikai pénz árfolyama napok alatt pengőben mérve a felére csökkent. A világválság után megindult egy gazdasági élénkülés, de a magyar biztosítási piac ezt nem tudta kihasználni, mert 1936-ban bekövetkezett a modern gazdaság legnagyobb biztosító intézeti csődje: a Phönix Élet-biztosító Rt. tönkrement. Ez egy nagyon súlyos esemény volt a biztosítási szakmai életében amit fel kellett dolgoznia. Ennek hatására változott a biztosítási rendszer úgy, hogy azóta kialakult az a biztosítási sajátosság, hogy biztosító intézet nem mehet csődbe: vagy felszámolással vagy végelszámolással kell megszüntetni. Ezen kívül a biztosítótársaságoknak  állami és tartalékolási garanciákkal is rendelkezni kell. Magyarországon a biztosítási szakma konszolidációját a második világháború után bekövetkező politikai és hatalmi változások is sújtották. Ezen belül a tulajdonviszonyok megváltoztatása is nagy nehézségeket okozott a talpra állás szempontjából (Dr. Deutsch, n.d.)   1948-ban a biztosítók sikeresen újraszervezték állományukat és ezáltal helyre álltak a biztosítók. 1949-ben a biztosítási piac állami irányítás alá került.  1949. június 20-án megalapult az Állami Biztosító Nemzeti Vállalata.(“Magyar biztosítás története,” n.d.) Az Állami Biztosító Nemzeti Vállalat, majd az ő jogutódjainak tevékenysége a magyar biztosítási életben ellentmondásos hatásokat eredményezett. Egy igen sajátos gazdasági paradigma érvényesült működése alatt. Monopolhelyzetbe került. Ez és a direkt irányítás oda vezetett, hogy az olcsó, de kötelező vagyonbiztosítások általánossá váltak. Ennek következtében olyan rétegek és gazdasági szereplők is megismerték a biztosítási szolgáltatásokat, akik eddig tartózkodtak tőle, tapasztalhatták, hogy tűz vagy egyéb biztosítási káresemény bekövetkeztekor a biztosító jelentős pénzt térített, még ha ennek mértéke nem is volt akkora, mint az általuk remélt összeg. Ennek hatására a vagyonbiztosítások Magyarországon magas telítettségűvé váltak, azaz az adott területen szinte mindenkinek volt biztosítása. 60-90%-os biztosítottsági arány sem volt ritka.   A központosítottság, direkt irányítás, a monopolhelyzet egy szakmai követelménnyel egyszerre létezett, mégpedig: az „ellátási felelősség” intézményével. Ez azt jelentette, hogy a kockázatkezelés intézményesített felelős szervezete, szakértője a biztosító intézet volt. Akár társadalmi vonatkozású, akár kisebb közösséget érintő, nem egyedi jelenség volt a kockázat, a biztosítóintézet köteles volt akár szerződési, akár egyéb módon megfelelő kínálatot, megoldást kidolgozni és működtetni. Ezen túl viszont a konkurencia hiánya oda vezetett, hogy egyedi igények kielégítésére senki nem törekedett, az exkluzivitás, a megtakarítást is szolgáló életbiztosítás, a hosszabb időszakra vonatkozó kockázatvállalás rugalmas formáinak kialakítása teljesen elmaradt. Még csak az ilyen irányú igények sem fogalmazódtak meg. A hatalmi rendszer le is szoktatta a társadalmat arról, hogy az egyéni, kis csoportot érintő piaci, üzemeltetési, gazdálkodási kockázatokat helyesen meghatározza, képet kapjon a döntési folyamatok, rendszerek működtetéséről.   A rendszer szerint az volt a „jó vezető”, aki a döntései során nem a kockázatok elhárításának lehetőségre figyelt, hanem inkább a vállalás megtagadására koncentrált. Aki tudott nemet mondani az újra, az feletteseinek kevesebb gondot okozott.   Ha vállalás elmaradása miatt veszteség keletkezett, akkor semmi hátrány nem érte a vállalás elutasítóját, ellenben a kockázatvállalás miatt felmerülő problémák, azok kezelése miatti gondokért igen súlyos retorziók érték a döntéshozót. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy társadalmi méretekben az öngondoskodás intézményéről a magyar lakosság lassacskán teljesen „leszokott”. Az egyetlen engedmény, ami segített a kockázatkezelésért felelős biztosítás túlélését, az az ügynökhálózat megtűrése volt. Megmaradt az ügynöki hálózat. Ez szinte egyedüli volt a magyar társadalomban, kizárólag az üzleti biztosításban dolgoztak tovább ügynökök. Ez a differenciált igények megfogalmazására, pláne kielégítésére nem volt elegendő. Az 1980-as évek közepétől következetek be nagy horderejű változások. 1986 közepétől a pénzügyi szolgáltató tevékenységek közül elsőként a biztosítás területe kezdett liberalizálódni.(Dr. Deutsch, n.d.) Az állami monopol helyzet 1986-ban megszűnt. Az állami biztosítók helyére két biztosító társaság az Állami Biztosító és a Hungária biztosító került. A biztosítási piac dinamikusan fejlődött, megjelentek a külföldi biztosítók magyar telephelyei. Az első alapítási időszak 1988-ban volt, létrejött az Atlasz és a Garancia Biztosító. A második hullámban az első külföldi tulajdonú biztosítók alakultak meg.(“Magyar biztosítás története,” n.d.) A tulajdonviszonyok is modernizálódni kezdtek lassacskán. A termékválasztékban, a piaci szereplők célrendszerében, magatartásában, a szakmai irányításban, a szervezeti formákban, a hierarchiában, a jogi szabályozásban, az ún. „szakmai érdekképviseleti rendszerben”, és a szakszerűség fontossági súlypontjaiban rendszerszintű változások történtek. Az 1995. évi XCVI. biztosítási törvény bevezető rendelkezéseinek céljai igen figyelemre méltóak. A törvény céljának tekinti, hogy  az Országgyűlés a biztosítottak érdekeit védje, az öngondoskodást ösztönözze, a biztosítás és a biztosítóintézetek iránti bizalmat növelje. (Dr. Deutsch, n.d.) 4.1      A magyar társadalombiztosítási rendszer kialakulása Magyarország élen járt a társadalombiztosítási rendszer kiépítésében: az elsők között épült ki a magyar rendszer. 1875-ben jelent meg a törvénykezésben az egész munkásságra kiterjedő 30 napos gyógyítási és betegápolási kötelezettség és a szüléssel kapcsolatos költségek megtérítésének témája. 1891-ben rendelkeztek az ipari munkásság kötelező betegségbiztosításáról is. Ebben a világon harmadikak voltunk. 1912-től bevezették az állami alkalmazottak számára a családi pótlékot. Az 1913-tól megjelenő nyugdíjbiztosítás kezdetben a közszolgálati alkalmazottakra terjedt ki. A nem állami alkalmazottak részére az öregségi nyugdíjbiztosítási programot meglehetősen későn, az 1927. évi társadalombiztosítási reformoktól kezdték kiterjeszteni. (LAKNER, 2012) A baleset- és egészségbiztosítás rendszerének 1927-es kiterjesztése után  1928-ban vetették be az időskori ellátások biztosítását. A kötelező társadalombiztosítás kialakítása ezt követően stagnált, ennek oka többek között a nagy gazdasági világválság volt. (dr. Juhász, 2017) „Az új biztosítási ágazat megteremtésével az elsődleges célok, nevezetesen a népesség megélhetésének kiegyensúlyozása, a nyomor mérséklése, az élet gondjainak csökkentése” – fogalmazta meg maga a törvény. (“1928. évi XL. törvénycikk az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról,” n.d.)   Mintegy száz esztendőre volt szükség ahhoz, hogy a kockázatközösségbe bevontak köre teljes legyen, azaz egész társadalomra kiterjedjen. Ez úgy valósult meg, hogy az egyes alrendszereket - mint például a baleseti, vagy a munkanélküli biztosítási elemek, családi, hozzátartozói ellátások - eltérő időben építették be a szolgáltatások közé, vagy épp kiváltak a rendszerből profiltisztítás során. (LAKNER, 2012) 4.2      Az önkéntes rendszerek kialakulása A baleset- és betegségbiztosításhoz hasonlóan az időskori ellátások biztosítási rendszerének kialakulása is több évszázadon keresztül zajlott. A középkorban főként karitatív tevékenységként végezték a különböző szervezetek, elsősorban az egyházak, a városi szegényalapok, a bányatársládák. Az önkéntes biztosítási rendszer a 48-as forradalom előtt lépett be karitatív tevékenység mellé azzal, hogy 1846-ban megalakult a Budapesti Kereskedelmi Nyugdíj- és Betegápoló Egyesület. Már a nevével is kifejezte, hogy az időskori ellátások biztosítása is céljai között szerepelt. Egészen a XIX. század végéig meglehetősen kevés időskorú személy ellátásáról gondoskodtak. Az 1893-ban, a nyomdászmunkások által létrehozott Magyarországi Munkások Rokkant- és Nyugdíjegylete az önkéntesség szellemében működött. Minden 14. életévét betöltött munkaképes férfi és nő tagja lehetett: fizikai vagy szellemi munkát hivatásszerűen végzők, ezen kívül a „házi teendőiket” végző nők is beléphettek. A rokkantsági ellátásokra egy évi tagsági díj fizetés adott jogosultságot, a nyugdíjjellegű ellátásokra pedig 40 évi tagsági idő után válhattak jogosulttá a tagok. Az 1917-ben a taglétszám 196.363 fő volt. Az első világháborút követő országos szintű pénzügyi összeomlás hatása az egyletet, illetve megtakarításait is érintette, de ettől függetlenül a szervezet továbbra is működött, egészen 1935-ig. Ekkor felszámolták. Akkorra már a tagok többsége átlépett a Hermes Biztosítóba, csak néhány száz tagja volt a felszámoláskor. A Hermes 1938-ban jutott a felszámolás sorsára.   5.     TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI MŰKÖDÉSI MODELLEK A különböző államok különböző utakon próbálták megoldani a társadalombiztosítási rendszerek működtetését, viszont az egyes rendszerek fejlődési útvonala nagyjából megegyezett. Mindnek ugyanazokkal a problémákkal, kérdésekkel kellett megküzdeni. 5.1      Várományfedezeti elven működő modell Az újonnan létesített biztosítók működéséhez szükséges források összegyűjtéséhez időre van szükség. El kell érni azt az állapotot, amikor a felhalmozott tőke fedezni tudja a működési kiadásokat. Ekkor lesz képes a biztosító arra, hogy egy időben és nagy számban járadékolja az erre jogosultakat. Ehhez ki kell várni azt, hogy elegendő létszámú járulékfizető összegyűjtse a közös kasszában a rendszer biztonságos fenntartásához elegendő fedezetet azzal, hogy tartalékol. Arra, hogy ez bekövetkezzen, a számítások szerint legalább tizenöt évet várni kell. A tapasztalatok is alátámasztják a számítás helyességét. Ha eltelt a megfelelő idő és megteremtődtek az egészségügyi ellátás finanszírozásának feltételei, akkor még legalább ennyi idő szükséges ahhoz, hogy az időskori ellátásokat, a nyugdíjakat is biztonságosan ki lehessen fizetni. Ebben a rendszerben a korábbi befizetésekből vagy más eszközökkel felhalmozott tőke hozadéka fedezi a működtetés kiadásait az intertemporális, azaz időbeli újraelosztás elve alapján. Egyik előnye, hogy egyéni számlákon nyomon lehet követni a járulékfizetési életutat. Hátránya viszont, hogy csak akkor biztonságos, ha a gazdaság stabil, növekvő. Mivel a tartalékolás hosszú időre szól, ezért a pénztárak ki vannak téve annak, hogy a gazdaság teljesítménye folyamatosan ingadozik. Ha esetlegesen piaci visszaesés történik, akkor ezzel gyakran együtt jár a fokozódó munkanélküliség, emiatt pedig jelentősen csökkenhet a járulékfizetők száma, emiatt pedig magától értetődően csökken a közösen tartalékolók létszáma is. Az inflációs hatások különösképp tudják veszélyeztetni a váromány-fedezeti elven működő rendszereket. Az inaktívak jövedelme nincs összefüggésben az aktívak jövedelmével, tehát az aktívak fizetése hiába követi az inflációt, az inaktívak jövedelmének vásárló ereje nagy infláció esetén elértéktelenedik.   Ugyanakkor a defláció szintén rossz hatással tud lenni a tartalékolt összegek aktuális értékére. Defláció esetén a gazdaság befagyhat, ez pedig oda is vezethet, hogy a hosszú ideig tartalékolt pénzek veszítenek értékükből, mivel a hozamok negatív irányba is változhatnak ilyenkor.(“A defláció hatása a gazdaságra - Mik a következményei?,” 2015) 5.2      Felosztó – kirovó modell A társadalombiztosítási rendszerek legjellemzőbb működési modellje a felosztó-kirovó modell. Ennek a működési elvnek az a lényege, hogy a folyó, aktuális kiadásokat azokból a bevételekből fedezik, amik egyidejűleg keletkeznek. Amikor költségvetést tervezik, elsőként a következő év kiadásait tekintik át. Felmérik, azaz felosztják a kiadási kötelezettségeket, és ehhez rendelik hozzá, róják ki a járulékfizetési kötelezettség mértékét. A különböző generációk közötti elosztási szolidaritás ebben a modellben érvényesül a leginkább. Ez a generációk közötti elszámolás úgy működik, hogy az aktuális egészségügyi és nyugdíjfizetési kötelezettségek fedezetét a mindenkori aktív munkavállalókra terhelik, nem az ellátásokat igénybevevőkre. Tehát az aktív keresők gyakorlatilag „előre kifizetik” az időskori vagy az egészségügyi ellátásuk költségeit - értelemszerűen ezeket nem a fizetők veszik igénybe a kifizetés idején. Ennek a modellnek igen nagy előnye az, hogy intertemporális, azaz időbeli újraelosztási elv mellett az interperszonális, azaz személyek közötti elosztási elvet is érvényesíti. Ezáltal védelmet nyújt a szegényeknek is. A másik jelentős előnye az, hogy a költségvetés és a szolgáltatások színvonalát folyamatosan hozzá lehet igazítani a változásokhoz és az aktuális szükségletekhez. Ugyanakkor nagy hátránya, hogy a tartós demográfiai folyamatok mint pl. a társadalom elöregedése  miatt egyre nagyobb teher nehezedik a mindenkori aktív munkavállalókra. Európa szerte megfigyelhető a korstruktúra torzulása, az aging, ami a rendszer működését jelentősen megnehezíti. Ez kívül egyéb időszakosan megjelenő gazdasági válságjelenségek is kedvezőtlenül tudnak hatni a rendszer működésére, hiszen akik munkájukat elveszítik, azok nem fizetnek járulékot, viszont jogosultsági feltételeiket az esetek nagy részében változatlanul megőrzik. 5.3      Tőkefedezeti modell A modern társadalombiztosítási rendszerek közül az a legbiztonságosabbnak hitt modell. Azzal számol, hogy a járulékokból keletkező befizetések és a rendelkezésre álló tőkeállomány teljes mértékben fedezni tudja a kifizetéseket, elegendő a biztonságos működéshez. Sőt a biztonságos működésen kívül még bevételi többlettel is számolnak. Az ebből keletkező források egy részét tartalékképzésre fordítják, illetve tőkésítik. Azzal, hogy kiviszik a tőkepiacokra a források egy részét, azt kívánják elérni, hogy azokat haszonnal megforgassák. Ez fedezetet nyújthat többletfejlesztésekre, lehet belőle tartalékolni vagy a szolgáltatásokat növelni, korszerűsíteni, esetleg még gazdagítani is, ami által a működés biztonsága fokozható.   Előnye, hogy a tartalék- és tőkeképzés révén elvi lehetőséget biztosít arra, hogy a demográfiai és gazdasági ingadozások negatív hatásait ki lehessen védeni. Viszont a gazdasági válságjelenségek, amelyek rendszeresen bekövetkeznek és egyre tartósabbá válnak, mégis sebezhetővé tehetik és teszik is a rendszert. A rendszer sérülékenységét nagymértékben fokozza, hogy az elöregedő társadalmakban egyre nő a kifizetési, azaz járadékolási kötelezettségei, ugyanakkor az aktív korúak idősebb életkorban lépének be a munkaerőpiacra, és számuk fokozatosan csökken. (LAKNER, 2012)   6.     A MAGYARORSZÁGON MA MŰKÖDŐ EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁSI RENDSZER ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI A jelenlegi magyar egészség finanszírozás három pilléren nyugszik. Ezek a következők: társadalombiztosítás, önkéntes egészségpénztár, üzleti betegségbiztosítás.   Egy 1991. évi országgyűlési határozat az ellátások forrásairól a következőképpen rendelkezik: megjelöl öt forrást, amelyekkel az állampolgárok nyugdíjának, egészségügyi és baleseti ellátásának, valamint szociális ellátásának optimális esetben rendelkeznie kell. Ezek a következők: ·       A társadalombiztosítás, amely kötelező és általános ·       Az állami, illetve önkormányzati szociális ellátás ·       Azok a magánbiztosítások, amelyeket a privát, azaz a magán és nonprofit biztosítók kínálnak ·       Az alapítványok, egyesületek klubok, azaz az önszerveződő, önsegítő intézmények biztosításai ·       Egészségbiztosító pénztár, amely önkéntes, kölcsönös és kiegészítő jellegű (dr. Lukács, n.d.)   Az egészségbiztosítás ellátás a magyar közegészségügyben járulékos jogviszony, ami azt jelenti, hogy a szolgáltatásra jogviszonnyal lehet jogosultságot szerezni. Ez a jogviszony rendszerint valamilyen munkavégzésre irányuló, jövedelemszerző tevékenység alapján jön létre.   Aki rendelkezik ezzel a biztosítási jogviszonnyal, az a társadalombiztosítás valamennyi ellátására jogosultságot szerez, tehát a természetbeni ellátásokon túl a pénzbeli ellátások igénybe vételére is jogosult.   Járulékfizetési kötelezettség van azoknak is, aki nem állnak munkaviszonyban. Ők a járulékfizetésük alapján természetbeni ellátásokra szereznek jogosultságot. (“Jogosultság az ellátásra,” n.d.)   A magyarországi egészségügyi termékek, szolgáltatások két nagy csoportra oszlanak: az egyik csoport a közfinanszírozásban nem részesülő termékek, azaz a TB által nem támogatottak illetve másik a társadalombiztosítási támogatásába befogadott termékek köre (“Gyógyszer, gyógyászati segédeszköz, gyógyfürdő, anyatej- és tápszerellátás,” n.d.)   Az üzleti betegségbiztosítás működését a 2003. évi LX. törvény határozza meg. Annak alapján a biztosító társaságoknál vagy biztosítási egyesületeknél betegbiztosítási illetve egészségbiztosítási termékeket lehet vásárolni. Az önkéntes egészségpénztárak működését az  1993. évi XCVI. törvény szabályozza. Az egészségpénztárak működésének az a célja, hogy a társadalombiztosítási szolgáltatásokat kiegészítse, illetve azokat helyettesítse vagy pótolja azért, hogy a pénztártagok és családtagjaik egészségmegőrzése, egészségének helyreállítása hatékonyabb legyen. Az önkéntes egészségpénztárakat 1993-ban Magyarországon azért vezették be hogy az első pillér azaz a kötelező társadalombiztosítás szolgáltatásainak elégtelenségét orvosolják, illetve egyéni és munkaadói öngondoskodás intézményét kialakítsák a magyar társadalomban. (dr. Lukács, n.d.)     Magyarországon a 20. századtól létezik üzleti egészségbiztosítás, amióta lehetséges hazánkban biztosítást kötni. Az erre vonatkozó jogszabályok az 1959. évi IV. törvény,a: 2003. évi LX. törvény és az 1995. évi CXVII. törvény.   Üzleti betegségbiztosítást lehet kötni költségtérítésre és összegbiztosításra, ezen kívül léteznek még speciális betegség biztosítások is. A költségtérítő biztosításokon belül a betegségből adódó teljes illetve részleges kockázatokra is vonatkozhat a biztosítás. Az összegbiztosítás lehet a betegség napjaira fizető szolgáltatás, vagy pedig meghatározott betegségi állapot esetén fizető szolgáltatás. (dr. Lukács, n.d.) A magyar társadalombiztosítás reformjai a kilencvenes évek elején kezdődtek A rentabilitás, az önálló gazdálkodás körülményeinek megteremtése, működtetése volt a célja a szolgáltatási színvonal megtartása mellett. Ennek érdekében először szervezeti, majd intézményi és jogi-közgazdasági intézkedéseket hoztak, majd ezt követően a profiltisztítás folyamán a szociális segítségnyújtás állami feladatai elkülönítek, elkezdődött az a folyamat, melynek során más szervezeti keretek közé utalták ezeket. Ez a folyamat igényelte azt, hogy valódi biztosítási feladatellátásra szakosodjanak a biztosítási szervezetek, szakemberek a hozzátartozó szolgáltatói attitűdöt képviseljék a munkájuk során a korábban az állami hivatalokban megszokott mentalitás helyett. Ennek megvalósítása komoly szemléletváltozást igényelt nemcsak a szervezettől, de az egész társadalomtól is. (Dr. Deutsch, n.d.)   7.     A MAGYARORSZÁGON JELENLEG MŰKÖDŐ EGÉSZSÉGPÉNZTÁRAK, EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁS 7.1.1     A pénztári szervezet hazai kialakulása A biztosítópénztár intézménye Magyarországon 1993-ban éledt újra. Bár a pénztári szervezet logikailag a társadalombiztosítás utánra sorolandó, mégis előbbre került, mert ennek társadalmi beépülése tette lehetővé azt, hogy a nyugdíjbiztosításban is reform menjen végbe.   Szakmai szempontból három kockázati terület különült el: a nyugdíj az egészség és a háztartási gazdálkodást érintő kockázati területek önkéntes és államilag támogatott formája alakult ki. Ezzel létrejött a jogi lehetősége annak is, hogy a társadalombiztosítási feladatok egy bizonyos, jól körülhatárolt részét ez az intézményi forma is finanszírozhassa. Ennek következtében az 1996-os nyugdíjreform következtében létrejött magánnyugdíjpénztári szervezetek már nem légüres térben kezdték munkájukat. A pénztárak úgy működnek, hogy a biztosítottak a szervezetben egyben tulajdonosok is. (Dr. Deutsch, n.d.) Napjainkban az egészségügy finanszírozásában egyre növekszik az önkéntes egészségpénztárak szerepe. Ezek olyan szolgáltatásokat nyújtanak, melyeket a társadalombiztosítás nem vagy csak részlegesen támogat. Az egészségpénztári megtakarítás nagy előnyei közé tartozik, hogy általa idejében fel lehet készülni a váratlanul jelentkező egészségügyi kiadások bizonyos mértékű fedezésére. Arra is alkalmas, hogy az egészség megőrzése érdekében igénybevett szolgáltatásokat a finanszírozzuk általa. 7.1.2      Az egészségpénztári megtakarítás alapvető jellemzői ·       Az egészségpénztárakba önként lehet belépni ·       A tagoknak havi tagdíjat kell fizetni, amelynek minimális összegét a pénztár szabja meg. Ez az összeg pénztáranként eltérő, rendszerint minimum egy-kétezer Ft-ot jelent havonta ·       A pénztártagok a rendszeresen vállalt havidíjon felül saját elhatározásuk alapján az egyéni bankszámláikra eseti díjat is befizethetnek ·       A befizetéseket illetve a kifizetéseket egyéni számlán tartják nyilván, azaz névre szóló a nyilvántartás. ·       A befizetett összeg csakis az egészség megőrzését szolgáló szolgáltatásokra, termékekre fordítható ·       Bizonyos egészségpénztárak külön pénztári kártyát is kibocsáthatnak, ez a bankkártyához hasonlóképpen működik. Segítségével kényelmesen és egyszerűen lehet az igénybevett szolgáltatásokat elszámolni. Azoknál a szolgáltatóknál alkalmazható, akikkel a pénztárak szerződést kötöttek. 7.1.3      Az önkéntes egészségpénztári tagság előnyei ·       A jelenleg hatályos adózási szabályok szerint az egyéni befizetések 20%-át, évente maximum 150.000 Ft ot vissza lehet igényelni a személyi jövedelemadóból, amelyet az egyéni számlákon írnak jóvá. Tagonként 750.000 Ft-os éves befizetéssel lehet elérni a maximális 150.000 Ft-os adójóváírás ·       2016 áprilisa óta a tagok az egészségcélú kiadásokon túl önsegélyező célokra is fordíthatják az egészségpénztárakba befolyó pénzeket. Többek között gyermek születésének egyszeri támogatására, csecsemő gondozásra (például tápszer pelenka vásárlás vagy gyermek nevelése) nyári szünet kívül gyermekruha és tankönyvek vásárlása, jelzáloghitel havi törlesztőrészlet. ·       Kiegészítő egészségbiztosítási és életmód javító szolgáltatásokat is igénybe vehetnek a pénztártagok az egyéni számlán lévő összegből. ·       A befizetés, azaz az egyéni számlák terhére folyamatosan igénybe lehet venni a szolgáltatásokat már akár a belépést követően azonnal. ·       A pénztári tagság lehetőséget biztosít arra, hogy a váratlan egészségügyi kiadásokra fel lehessen készülni. ·       A pénztártagok közeli hozzátartozók is igénybe vehetik az egészségpénztárral szerződést kötött szolgáltatók termékeit, szolgáltatásait. ·       Azokat a befizetéseket, amelyeket a pénztártag nem költ el, az egészségpénztárak biztonságos eszközökbe fektetik, tehát az egészségpénztár hozamot is termelhet. ·       Örökölhető. ·       A pénztártagok, illetve az ő rendelkezésük alapján a közeli hozzátartozóik számára az önkéntes egészségpénztár kiegészítő egészségbiztosítási valamint életmódjavító egészségpénztári szolgáltatásokat is nyújthat. ·       Az életmódjavító egészségpénztári szolgáltatások igénybevétele adóköteles, viszont a kiegészítő egészségbiztosítási szolgáltatásokat adómentesen lehet igénybe venni. (“Általános tudnivalók az önkéntes egészségpénztárról,” n.d.) ·       Ha a pénztártag vállalja hogy az egészség számláján két évre leköti a pénzét,vagy prevenciós szolgáltatásokat vesz igénybe mint például rákszűrés fogászati szűrés, akkor még további 10% adóvisszatérítés is jár számára. (“Mi a különbség az egészségbiztosítás és az egészségpénztár között,” n.d.)   Adómentesen igénybe vehető kiegészítő egészségbiztosítási szolgáltatások közé tartoznak azok a gyógyszertári termékek, amelyek OGYI, ORKI, MEEI engedélyszámmal vannak ellátva, optikai termékek, gyógyászati segédeszközök, orvosi ellátás, fogászat, keresőképtelenség idejére szóló táppénz.   Adókötelesek például a sporteszközök illetve az természetgyógyászat.   Az önkéntes egészségpénztárak működéséből következően fellépnek bizonyos problémák, ezek a következők: A jogszabályi környezet szinte éves gyakorisággal változik, ezért a szereplők számára kiszámíthatatlanná teszi ezt a szektort. A magyar társadalomban az öngondoskodási hajlandóság meglehetősen csekély. Bár a törvényben lefektetett alapelvek között ott van a függetlenség, a nonprofit, ennek megvalósulását nem ellenőrzi alaposan semmilyen hatóság. (dr. Lukács, n.d.) Véleményem szerint a kiszámítható jogszabályi környezet az öngondoskodási hajlandóság mértékét jelentősen tudná javítani. A 150.000 Ft összegű maximális adójóváírás lehetőségét a magyar állampolgárok jelentős része nem ismeri. Meglátásom szerint szükség lenne arra, hogy a közbeszédben ezek a témák nagyobb hangsúlyt kapjanak. Azt gondolom az egészségpénztárak népszerűségének a magánnyugdíjpénztárral kapcsolatos döntések szintén rontottak. Főként a kétéves lekötések esetén csökkent a bizalom, hisz ez is pénztári megtakarítás.  A pénztártagok, a biztosítottak bizalmát hosszútávon kiszámítható gazdasági környezet jobban megalapozná. 7.1.4      Az önkéntes egészségpénztár működése Az önkéntes egészségpénztárak működését, a rájuk vonatkozó legfontosabb szabályokat a többször módosított, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény szabályozza. Egészségpénztár alapításához legalább 15 alapító tagra van szükség. A pénztár maga határozza meg az alapszabályában azt, hogy a pénztártagoknak egységesen mennyi tagdíjat kell fizetni. Ez minden pénztártag számára kötelezően előírt tagdíj A pénztár alapszabálya határozza meg a minden pénztártagra kötelezően előírt, ún. egységes tagdíj mértékét, amelyet minden pénztártagnak egységesen fizetnie kell.   (“Általános tudnivalók az önkéntes egészségpénztárról,” n.d.) 7.2      Egészségbiztosítás Az egészségbiztosítás igénybevétele esetén elsősorban az egészség megőrzésére alkalmas egészségügyi szolgáltatások vehetők igénybe. Olyanok, amelyek szükségesek a modern és szakszerű gyógykezeléshez. Ezeknek a költségeit enyhíteni tudja az egészségbiztosítást, 2016-tól pedig sok megtakarítást is eredményezhet. Ezáltal garantálni tudja azt, hogy megfelelő színvonalú és gyors ellátáshoz juthasson az is, akinek előre nem láthatóan, kiszámíthatatlan időpontban válik szükségessé orvosi beavatkozás. Ez a biztosítási forma sokkal több mindent nyújt, mint a TB, hiszen itt nincs listára való felvétel, humánusabb az eljárás, jóval hamarabb kezdődhet meg a kezelés, hiszen már a betegség diagnosztizálása is hamarabb lezajlik, mint a hagyományos, TB által finanszírozott egészségügyi rendszerben. A 2020-2021-től is több fajtájú biztosításból tevődik össze az egészségbiztosítás. Az összegbiztosítás egészségbiztosítás az egyik típusa. Ennek esetén utólag is lehet fizetni a díjat a kedvezményezett részére. A biztosítási szerződést úgy is meg lehet kötni, hogy konkrét összegre vonatkozik a szerződés. A másik fajtája az egészségbiztosításnak a szolgáltatás finanszírozás. Ennek keretein belül a biztosító nem közvetlenül az ügyfélnek, hanem az egészségügyi szolgáltatónak fizet a beteg ellátásáért. Ez kétféle módon is történhet. Egyik esetben a biztosító előre fizet a szolgáltatónak. Köthető olyan szerződés is, amikor nem előre fixált összegben állapodnak meg, hanem úgy hogy a biztosító az ügyfél által választott szolgáltató által nyújtott egészségügyi ellátás költségét utólag finanszírozza meg. (Dr. Deutsch, n.d.)   Az egészségbiztosításnak két alapvető fajtája létezik Magyarországon. Az egyik az összegfinanszírozó, vagy más néven betegségbiztosítás. A másik típusú szolgáltatás a szolgáltatásfinanszírozó biztosítás. Ennek a két típusnak a funkciója és működése teljesen eltérő: más előnyökkel rendelkeznek, és más helyzetben éri meg egyiket vagy a másikat választani. Az összegfinanszírozó egészségbiztosítások korábbi neve betegbiztosítás. Ilyen szerződések megléte esetén a biztosító nem a kezeléseket fizeti ki, hanem közvetlenül a betegnek juttatja a szerződésben vállalt összegeket.    Az összegfinanszírozó egészségbiztosítás hasonlít a balesetbiztosításokra, hiszen úgy működnek, hogy egy felmerülő egészségügyi probléma esetén pénzt adnak az ügyfélnek. Az egészségügyi problémát egy orvosnak kell diagnosztizálni. Ezt az ügyfélnek magának kell megoldania, mert a szűrővizsgálatot nem fizeti előre a biztosító, A probléma diagnosztizálása után fordulhatunk a biztosítóhoz az előírt összegért. Ezt követően mi kapjuk kézhez a pénzt közvetlenül, tehát azt sem ellenőrzi a biztosító, hogy az általa kifizetett összeg mekkora részét fordítjuk később az orvosi ellátásra. Ha azonnal olyan szolgáltatóhoz fordulunk,, ahol a diagnózis felállításával egyszerre a kezelést is elvégzik, mint például sürgősségi vagy fogorvosi ellátás esetén, akkor a biztosító utólag fizeti meg nekünk a költségeket.   A szolgáltatásfinanszírozó egészségbiztosítás főként a magánklinikai ellátások költségeinek finanszírozására alkalmas biztosítás. Ebben az esetben a biztosító az ügyfél által fizetett rendszeres díjért cserébe azt vállalja, hogy azokban a kórházakban, amelyekkel szerződésben áll, megszervezi és fizeti azokat az egészségmegőrzéséhez és gyógyulásához szükséges szolgáltatásokat, amelyek az ügyfél számára szükségesek. Szolgáltatásfinanszírozás esetén a szerződésben nem szerepel, hogy milyen biztosítási összeget fizet meg a biztosító, csak azt rögzítik, hogy milyen szolgáltatások árát téríti meg. Így az ügyfél közvetlenül nem is kap pénzt a biztosítótól, mert az mindig egyenesen a klinikának fizet az általa elvégzett szolgáltatásokért.   Ezzel együtt a szolgáltatásfinanszírozó biztosítások  általában tartalmaznak bizonyos térítési értékhatárokat. A szerződésekben rögzíthetik a biztosítók azt, hogy egy bizonyos betegség kezeléseit csak milyen összeghatárig fizetik ki. 7.2.1      Az egészségbiztosítás által igénybe vehető szolgáltatásoknak jellemzői Alapvetően  a következő szolgáltatási csoportokat különböztethetjük meg: ·       Az egyik a kritikus betegségek bekövetkezése esetére való ·       A másik a nagy értékű CT, MR diagnosztikai vizsgálatokkal kapcsolatos ·       A harmadik az egynapos sebészeti ellátásokra vonatkozó ·       Bizonyos szolgáltatóknak fekvőbeteg ellátás esetén is (“Mi a különbség az egészségbiztosítás és az egészségpénztár között,” n.d.)   Az egészségbiztosítást nem csak konkrét ellátásra vagy gyógykezelésre vonatkozhat, számos plusz szolgáltatásra is igénybe vehető. Ezek közül néhány: alapvető belgyógyászati szakvizsgálatok elvégzése, orvosi tanácsadás, diétás és természetgyógyászati tanácsadás, életmóddal, gyógyszerekkel kapcsolatos tájékoztatás és tanácsadás, szív- és érrendszeri kockázatbecslés, személyre szabott preventív szűrések, fogászati szűrések. A szolgáltatásba beletartozik széleskörű tájékoztatás nyújtása is, melyből megismerhetik a páciensek a gyógyszertárak, orvosi rendelők nyitvatartását, a rendelési időt, a betegutat. Az egészségbiztosítás keretein belül megtervezik az egész ellátást. Az egészségbiztosítási alap a járó beteg ellátás minden területét magában foglalja az ehhez kapcsolódó vizsgálatokkal és kezelésekkel együtt a elgyógyászati, nőgyógyászati, szemészet, fül- orr- gégészet, gyermekgyógyászati, bőrgyógyászati, urológiai és radiológiai szakterületeken. Az egészségbiztosítás által nyújtott szolgáltatások körébe az alapvető laboratóriumi vizsgálatok is beletartoznak mint pl. a vizelet-, széklet- és vérvizsgálat, nőgyógyászati- és citológiai, illetve prosztata laborvizsgálatok, terhesség megállapítására irányuló vizsgálatok és a különböző fertőzések kiszűrését célzó laboratóriumi vizsgálatok. A laborvizsgálatokon túl az igénybe vehető szolgáltatások közé tartoznak természetesen az alap diagnosztikai vizsgálatok elvégzése, mint például csontsűrűség vizsgálat, mammográfiás szűrés, EKG, röntgen és ultrahang vizsgálat, anyajegyvizsgálat, érfestés elvégzése, hallás- és látásvizsgálat, valamint különböző allergiatesztek elvégzése. Az egészségbiztosítás fedezete a biztosítási díj nagyságától függ, ezért az alapellátáson felül plusz vagy egyéb extra szolgáltatásokra is lehet szerződni.   Az extra fedezet kiterjedhet a járó beteg ellátásra, és az extra laborszolgáltatásokra, extra diagnosztikai szolgáltatásokra akár együtt, akár külön-külön is. Az extra járó beteg ellátás az alapellátáson felül kiegészítő elemként  tartalmaz még gasztroenterológiai, kardiológia, neurológia, ortopédiai, nőgyógyászati, radiológia, reumatológia, szemészeti, onkológiai, fül-, orr-, gégészeti, bőrgyógyászati, pulmonológiai, allergológiai, gyermekgyógyászati és belgyógyászati ellátást is.   Az extra labor szolgáltatás az alap laboratóriumi vizsgálatokon felül kiterjed még immunológiai, hematológiai, szerológiai  vizsgálatok mellett örökletes és fertőző betegségek szűrővizsgálatára, daganatos betegségek kiszűrésére, HIV teszt készítésre, toxikológiai szűrővizsgálatokra. Extra diagnosztikai szolgáltatások közé tartoznak a csontsűrűség vizsgálat, allergiavizsgálat, biopszia, kontrasztanyagos belvizsgálatok és légzésfunkció vizsgálat is. Köthető olyan módozatot is, amelybe beletartozik az első osztályú kórházi kezelés,  szolgáltató házi vizitet és ambuláns műtét végezését is biztosítja szükséges esetben, vállalja a betegszállítás lebonyolítását is. Őssejt levételére is lehetőséget ad. Az összegbiztosítás választása esetén a következő szolgáltatások térítésére lehet számítani: Az egyszeri gyógyulási, és rehabilitációs költségeket támogatják, melynek felső határa a kórházi napi térítés összegének 7, 14, vagy 28-szorosa lehet. Legalább négy napos kórházi tartózkodás során kórházi napi térítési díjat kap az ügyfél. Ha olyan 1-14 éves gyermek ellátásáról van szó, akinek szülei rendelkeznek biztosítással, a biztosítás kórházi ápolás esetén évente kilencven napnyi időtartamra is érvényes. Egyszeri térítés jár szülési támogatásként, akkor is, ha bármilyen okból száz százalékos, tartós munkaképesség csökkenés következik be. A krónikus betegségek közül stroke, szívinfarktus, rosszindulatú daganatos betegség, krónikus veseelégtelenség felmerülésekor, valamint csonttörésre szintén egyszeri térítés jár. Műtétek esetén a térítés mértéke a műtét súlyosságának arányában emelkedik. Hasonlóképpen más típusú biztosításokhoz, az egészségbiztosítás esetén is léteznek kizáró okok, illetve egyéb olyan esetek, amikor a biztosító mentesül a kifizetés alól. Az az ügyfél, aki megsérti a változás bejelentési-, közlési kötelezettséget, kizárható. Akivel szemben súlyos, szándékos gondatlanság, illetve jogellenes magatartás merül fel, szintén nem jogosult térítésre.  A biztosítottnak azzal is tisztában kell lennie, hogy az egészségbiztosítás nem úgy működik, mint a TB nyújtotta ellátással, így a kirívóan magas költségű orvosi ellátásokat nem fedezi, egy értékhatár felett nem köteles térítenie. Kizáró ok ezen kívül, ha öngyilkossági kísérlettel összefüggő ellátásban részesül az ügyfél, vagy pedig olyan maradandó egészségkárosodásban szenved, amely a biztosítás megkötése előtt is fennállt. Sőt, olyan esetben is mentesül a biztosító, amikor a kezelendő betegséget a biztosítás megkötését megelőző három évben már diagnosztizálták. A térítési kötelezettség nem terjed ki esztétikai beavatkozásokra, művesekezelésre, valamint a krónikus betegségek ellátására sem. Szülés levezetése, meddőségi kezelés, reumatológiai kezelés, protézis műtétek elvégzése, alternatív gyógyászat, pszichiátriai gyógyítás, daganatos betegségek onkológiai kezelése szintén nem szerepel a szolgáltatások között. Viszont ezekben az esetekben a műtét elvégzése része a szolgáltatásnak, Sporttevékenységből eredően szükségessé váló kezeléseket szintén nem térít az egészségbiztosítás. (“Egészségbiztosítás és minden ide tartozó információ,” n.d.) 7.2.2      Az összegfinanszírozó vagy a szolgáltatásfinanszírozó biztosítás éri meg jobban? Mindkét biztosítástípusnak vannak előnyei és hátrányai is. Kényelmi szempontokat vizsgálva egyértelműen a szolgáltatásfinanszírozó egészségbiztosítás az előnyösebb, mert ennek keretében nem nekünk kell foglalkozni az orvosi vizitek megszervezésével, ugyanis a biztosító vállalja az időpontfoglalást- és egyeztetést, de bizonyos esetekben még a betegszállítást is. Nekünk csak az a teendők, hogy felvegyük a kapcsolatot a biztosító munkatársával, aki ezt követően a kívánt osztályon megszervezi a találkozót az orvossal. Mivel a vizsgálatokat, kezeléseket magánklinikákon végzik, a TB- ellátásban általában szükséges idő töredékéig szükséges csak várakozni. Az összegfinanszírozó biztosítások megléte esetén ezzel szemben teljesen ránk hárul a vizitek megszervezésének feladata. (Zubor, 2019)   A szolgáltatásfinanszírozó egészségbiztosítás nagy előnyei közé tartozik, hogy a páciens egy egyértelmű helyzettel találkozik, a hálapénzzel kapcsolatos dilemmákat teljes mértékben el tudja kerülni. (“Mi a különbség az egészségbiztosítás és az egészségpénztár között,” n.d.) Szintén nagy előnye az, hogyha az ügyfélnek azonnali sürgős ellátásra van szüksége, akkor azt garantáltan megkapja. Akut esetben biztosított az, hogy 48 órán belül ellátják, de még a nem sürgősségi kategóriába tartozó problémák ellátása is előre megtervezhető, mert legrosszabb esetben 7-14 napos várakozási idővel kell számolni. (“Egészségbiztosítás és minden ide tartozó információ,” n.d.)   Nem szükséges várakoznia sem a kivizsgálásra, sem a váróteremben. Gyorsan kap időpontot, ami számos esetben akár életmentő is lehet. Nem szükséges az egészségügyi vizsgálatok, eljárások megszervezésével iatt időt vesztegetnie, vagy ahhoz igazítani szabadságát, munkahelyi és magánéleti elfoglaltságait. A legváratlanabb egészségügyi helyzetekben is hathatós segítséget tud kapni, mivel a biztosító rendelkezésére bocsát egy éjjel nappal hívható telefonszámot. Korábban csak járóbeteg-szakellátást lehetett igénybe venni, de egyes szolgáltatók ma már fekvőbeteg ellátás is biztosítanak. (“Mi a különbség az egészségbiztosítás és az egészségpénztár között,” n.d.)    Ha a betegbiztosítás mellett nincs szolgáltatásfinanszírozó egészségbiztosításunk, csak TB-nk, akkor vagy az állami ellátórendszerhez fordulunk a kivizsgálások érdekében, vagy kifizetjük egy privát intézményben saját magunk a költségeket, még mielőtt a biztosítótól megkaptuk volna a biztosítási összeget. Az összegfinanszírozó biztosítások a leginkább azoknak előnyösek, akik rendszeresen utaznak külföldre. Egy külföldi országban, ahol nem rendelkezünk biztosítással, igen tetemes összegeket kell fizetni az orvosi kezelésekért. Ugyanakkor annak is nagyon nagy lenne a költsége, ha egyszerre több országban fizetnénk biztosítást. Ezért gazdaságos megoldás lehet, ha egy összegfinanszírozó biztosítást választunk. Ennek megléte esetén a külföldi kezelést esetileg fizetjük, de nem a saját zsebünkből kell ezt tenni. További igen nagy előny, hogy az összegfinanszírozó biztosítások kórházi fekvőbeteg-ellátás esetén napi térítést nyújtanak, és műtéteket követően pedig a gyógyulási folyamatot is támogatják. Ezek a biztosítások a várható költségek helyett inkább arra koncentrálnak, mennyire súlyos a beteg állapota, és a szükséges kezelés mennyire traumatikus. Nagyobb műtétek után, vagy ha az ügyfél valamilyen kiemelt kockázatú betegségben szenved, - mint például rosszindulatú daganatos megbetegedés, szívinfarktus, agyi érkatasztrófa, krónikus veseelégtelenség, AIDS - jelentős összeget fizetnek. Ugyanez a helyzet betegség következtében bekövetkezett halál esetén is. A szolgáltatásfinanszírozó biztosítás főleg azoknak előnyös, akik a magyarországi magánklinikai ellátórendszert szeretnék alacsonyabb összegért igénybe venni. Az egészségbiztosításokkal nagyon sok költséget  meg lehet takarítatni spórolhatunk a magánegészségügyi ellátásokon. Biztosítás nélkül egy magánklinikákon igénybe vett rutin vizsgálat díja tízezer forintos költség is lehet, egy kisebb műtét pedig akár már több százezer forintba is kerülhet.  Az egészségbiztosítások havidíja 10-től 35 ezer forintig terjedhet. Ez egy előre megállapított összeg, amelynek a pontos értékét nagyban meghatározza a beteg életkora és egészségi állapota. (Zubor, 2019) Tehát a rendszeres díj kiszámítása hasonlóan működik, mint az életbiztosítások esetén. Az idősebbektől vagy  krónikus betegségben szenvedőktől több pénzt kér a biztosító.  (“Mire megyünk az olcsó, pénztári egészségbiztosítással?,” n.d.) Ezen kívül még a céges egészségbiztosítások ráadásul olcsóbbak is tudnak lenni.   Sok esetben az egészségpénztárak is forgalmaznak saját egészségbiztosítást. Ezek lényegesen olcsóbbak, mint a klasszikus egészségbiztosítások, ellenben általában kevesebb szolgáltatást is finanszíroznak. (“Mire megyünk az olcsó, pénztári egészségbiztosítással?,” n.d.)   A munkáltató számára igen előnyös vonása az egészségpénztárnak, hogyha ő vásárolja az alkalmazottai számára, akkor adómentes. Ezen kívül a dolgozókra kötött egészségbiztosításnak még egyéb előnye is van a munkáltató részére, hiszen a szolgáltatás segítségével a munkavállaló számos esetben sokkal gyorsabban tud orvosi ellátáshoz, kezeléshez, sőt diagnózishoz jutni, így az ő esetében jóval rövidebb munkaidő kieséssel kell számolni. (“Egészségbiztosítás és minden ide tartozó információ,” n.d.) 7.3      Az egészségbiztosítás és az egészségpénztárak összehasonlítása Tartós betegség, hosszantartó egészségügyi kezelés esetén nagy segítséget és megtakarítást jelent, ha rendelkezünk egészségpénztári tagsággal vagy egészségbiztosítással. Ennek a két konstrukciónak a szerepe és működése viszont sok tekintetben eltér.(Zubor, 2020) Tehát az igénybevétel típusától, az adott szituációtól függ az, hogy melyik megoldás előnyösebb az ügyfelek részére. Mindkettő másért éri meg. Az egészségpénztár saját névre szóló számlát vezet a pénztártagoknak, az egészségbiztosítás esetén biztosítási alapon kapjuk a szolgáltatást. Egészségpénztár igénybevétele esetén az egészségkártyával lehet vásárolni vagy pénzt gyűjteni, az egészségbiztosítás esetén a biztosítási díj fejében jár az ellátás. (“Mi a különbség az egészségbiztosítás és az egészségpénztár között,” n.d.)   Tehát az egészségpénztárban az ügyfél saját, névre szóló számláján megtakarítást halmozhat fel, amit később orvosi kezelésekkel, egészségmegőrzéssel  kapcsolatos kiadásokra költhet el. Ezzel ellentétben az egészségbiztosításért havonta meghatározott díjat fizet az ügyfél. A biztosítótársaság pedig ezért cserében azt vállalja, hogy szükség esetén fizeti a szerződésben meghatározott orvosi kezelés költségeit. (Zubor, 2020) Évente maximum 150 ezer forintot lehet jóváírni az szja-ból pénztári formában történő befizetésekre. Ez a 150 ezer forintos felső határ azt jelenti, hogy az önkéntes nyugdíjpénztári és önsegélyező pénztári befizetések jóváírása is beletartozik ebbe. Mivel az egészségbiztosításért rendszeresen egy fix összeget kell fizetni, ennek értékét pedig befolyásolja az egészségi állapotunk is, ezért a szerződéskötést megelőzően egy orvosi vizsgálaton is részt kell venni. Az egészségpénztárakhoz viszont egészségi állapottól függetlenül, vizsgálat nélkül lehet csatlakozni, a kor és egészségi állapot nem befolyásolja a költségeket. (Zubor, 2020)   Az egészségpénztárral személyi jövedelemadó jóváírással kiegészített megtakarítását egészségmegőrző vagy javító termékekre költheti úgy, hogy a szolgáltatónak közvetlenül maga a pénztártag fizet. Az egészségbiztosítással a biztonságot vásárolja meg a biztosított arra, hogy megkapja a számára szükséges egészségügyi segítséget, méghozzá úgy, hogy a magán egészségügyi ellátások megszervezését a biztosító garantálja. Az általa igénybe vett szolgáltatások költsége kisebb és nagyobb is lehet, mint a havidíj, viszont a havidíj a szerződéses időszakban nem változik. (“Mi a különbség az egészségbiztosítás és az egészségpénztár között,” n.d.)     Az egészségpénztári biztosítással a páciens mentesül az egyszeri nagyobb költségek kifizetéséről, mert a kivizsgálások és kezelések valódi költségét a biztosító megtéríti a szolgáltatónak. Csak a havidíj rendszeres befizetéséről kell gondoskodnia a biztosítottnak.     Ha magánszemélyként fizet az ügyfél egészségpénztárba, a befizetések 20 százalékát leírhatja a jövedelemadójából. Viszont ha a munkáltató béren kívüli juttatásként fizeti ugyanezt a pénzt az alkalmazottak számára egészségpénztárába, akkor a befizetései után 40,71 százalékos adót kell, hogy megfizessen.  A céges egészségbiztosítások viszont általában olcsóbbak, mint ha magánszemély köti meg őket. Az egészségpénztár főként családoknak jelent nagy segítséget és költségmegtakarítást. Főként akkor, ha van olyan családtag, akinek rendszeres egészségügyi kiadásai merülnek fel. Az egészségpénztár például a kisgyerekes szülőknek nagyszerű választás lehet. Család esetén elegendő, ha a családból csak egyvalaki lép be, hiszen a számlával vásárolhatók pelenkák és a babatápszerek is. Ezek ára kiváltható vagy csökkenthető a megtakarított jövedelemadóból. Bár a pénztári számlán lévő összeggel a magánklinikai viziteket is lehet finanszírozni, erre a célra mégis inkább az egészségbiztosítást választása a célszerűbb, hiszen egy szűrés ára is tízezres költség lehet, a műtétek esetén pedig több százezres kiadásokkal is számolnunk kell. Az egészségbiztosítások nagyon nagy előnye, hogy az éves szűrővizsgálatokat fedezi, tehát a súlyos betegségek megelőzésére nagyon alkalmas. Ha a vizsgálaton fény derül valamilyen problémára, a biztosítás jó eséllyel a kezelés költségeit is téríti ezen kívül. (Zubor, 2020) Abban az esetben, ha a munkáltató vásárol egészségbiztosítást alkalmazottai részére, akkor az számára adómentes. Viszont az egészségpénztárba történő befizetések után 40,71 százalékos adófizetési kötelezettsége van a munkáltatónak. Magánszemélyek számára mind a két forma ingyenes, de a cégek szemszögéből az adómentesség miatt a biztosítás sokkal népszerűbb. Az egészségpénztári befizetések után minden évben jár adókedvezmény, az egészségbiztosítások után viszont semmilyen állami támogatást nem lehet igénybe venni. Az egészségpénztári befizetésekkel ellentétben az egészségbiztosításra befizetett pénz nem örökölhető. Az egészségpénztár abban az esetben különösen hasznos, ha a pénztártagnak vagy családtagjainak rendszeres egészségügyi kiadásai vannak. Például évenként részt vesz szűréseken, rendszeresen szed gyógyszert, gyakran jár fogorvoshoz vagy vannak nagyobb fogászati beavatkozásai. Az egészségbiztosítás egy igen nagy előnye hogy gyakran tartalmazza az éves szűrővizsgálatokat, ami azért különösen lényeges, mert a magyar egészségügyi mutatók ezen a téren meglehetősen gyengén teljesítenek. Ez a módszer kiválóan alkalmas prevencióra, mert a szűrés és a gyorsabb diagnosztika miatt a betegségeket korábban fel lehet fedezni, ezért a betegségek kezdeti stádiumában be lehet avatkozni. A munkáltatók az adómentességen kívül ezért is szeretik ezt a megoldást. Ennek segítségével egy biztosítótársasággal egészségbiztosítást köt a munkáltató, így munkavállalói megkaphatják a magas színvonalú magán orvosi központok által nyújtott szolgáltatásokat. (“Mi a különbség az egészségbiztosítás és az egészségpénztár között,” n.d.) Véleményem szerint az lenne ideális, ha a magyar állampolgárok jelentős része mind a két megtakarítási formával rendelkeznek. Meglátásom szerint nemcsak azok nem élnek vele, akik nem engedhetik meg maguknak, vagy esetleg nem jogosultak egészségpénztár esetén jövedelem jóváírásra, hanem azok is kihagyják ezeket a lehetőségeket, akik körülményei egyébként lehetővé tennék. Azt gondolom ezeket az információkat formális úton rendszeresen továbbítani kéne, mind az online médiában, mind a rádióban, televízióban és a sajtóban. Ideális viszonyok között erről már általános iskolában információkat kapnának a gyerekek, de meggyőződésem szerint legkésőbb a középiskolás korosztályban mindenképpen tudatosítani kellene az öngondoskodás jelentőségét. Ez ideális módszer lenne arra, hogy ha a fiatalok az aktív korba lépnek, akkor magától értetődő legyen a számukra az, hogy nemcsak az állami támogatásra számítanak szükség esetén, hanem ők maguk tesznek a nehéz helyzetek kivédésére.   8.     A BIZTOSÍTÁS ÉS ÖNGONDOSKODÁS HELYZETE, TÁRSADALMI MEGÍTÉLÉSE A biztosítási szakma a világon sehol sem örvend nagy szeretetnek, legfeljebb alkalmanként elismerik a biztosítási szakemberek munkáját. Ennek okai közé tartozik az is, hogy a kockázatkezelés nem a pozitív, népszerű témák közé tartozik. Sok ember még a kockázatok meglétébe sem szívesen gondol bele. A biztosítási szolgáltatások bonyolult és elvont mechanizmusokon keresztül működnek. A biztosítási szolgáltatás egy elvont áru, amelynek eladásához felkészült szakemberekre van szükség, akik szakmailag korrektek, meggyőzően érvelnek és képesek ismeret átadásra, tehát a bonyolult jogi szöveget le tudják fordítani a laikus ügyfelek nyelvére. A szakmai felkészültségén túl a szolgáltatás jellege miatt különösen fontos az, hogy a biztosítási szakemberek tudjanak bizalmat kelteni mind saját személyük, mind a vállalat, az intézmény iránt. Ezentúl szükséges hogy a jogi és gazdasági környezet, a körülmények kiszámíthatóak legyenek, álljon rendelkezésre fizetőképes kereslet, az ügyfeleknek rendelkezzenek pozitív tapasztalatokkal, tudják megfogalmazni az igényeiket, és ha azok jogosak, a szolgáltató adekvát módon teljesítse. Egy nem elhanyagolható tényező a biztosítási szakma megítélése szempontjából, hogy a politikusok népszerűségén nem javít, ha a biztosítási szakma mellé állnak, de ha ellene emelnek szót akkor, attól javulhat a népszerűségi indexük.(Dr. Deutsch, n.d.)   A 19. században a technikai gazdasági fejlődés hatására nagyon éles jövedelemi és megélhetési különbségek alakultak ki a világ számos országában. Az egzisztenciális problémák nagyon súlyos társadalmi feszültségeket szültek. A helyzet megoldása, kezelése érdekében az állam beavatkozott a gazdaságba a politika eszközeivel. Az ekkor létrejött társadalombiztosítási, szociális gondoskodás rendszerek, azaz a jóléti állam intézményei gyakran a kényszer szolidaritás eszközével éltek. Ennek a kényszer szolidaritásnak egyik része a pénzügyi szolgáltatás, ezen belül a legtágabb értelemben vett biztosítás. Ez kényszer szolidaritás, amit az állam jogi erejének felhasználásával kényszerít ki, bizonyos demográfiai helyzetben működő modell volt, viszont a ny

Intézmény

Budapesti Gazdasági Egyetem

Kar

Külkereskedelmi Kar

Tanszék

Nemzetközi Gazdaságtan Tanszék

Tudományterület/tudományág

NEM RÉSZLETEZETT

Szak

Nemzetközi gazdálkodás

Mű típusa:	diplomadolgozat (NEM RÉSZLETEZETT)
Kulcsszavak:	biztosítás, egészségügy, finanszírozás, önkéntes egészségpénztárak, társadalombiztosítás
SWORD Depositor:	Archive User
Felhasználói azonosító szám (ID):	Archive User
Rekord készítés dátuma:	2021. Szep. 21. 15:44
Utolsó módosítás:	2021. Szep. 21. 15:56

Actions (login required)

Tétel nézet