A nők kisebbségi közösségen belüli szerepének megerősítése és társadalmi inklúzió koncepciója az EFOP-1.4.4-17 BARI SHEJ - NAGYLÁNY-FÁTĂ MÁRÉ programon keresztül.

Havas Szonja Erna (2021) A nők kisebbségi közösségen belüli szerepének megerősítése és társadalmi inklúzió koncepciója az EFOP-1.4.4-17 BARI SHEJ - NAGYLÁNY-FÁTĂ MÁRÉ programon keresztül. Külkereskedelmi Kar.

PDF szakdolgozat.HSzE.pdf Hozzáférés joga: Csak nyilvántartásba vett egyetemi IP címekről nyitható meg Download (1MB)

Absztrakt (kivonat)

Szakdolgozatomban az EFOP pályázatok sikerességét és az UNIÓ által megkövetelt roma integráció megvalósítását vizsgálom az EFOP - 1.4.4-17 számú pályázaton keresztül. Az anyaggyűjtésem során segítségemre vált többek között, az hogy a fent említett pályázatban, mint megvalósító (pénzügyi asszisztens) és mint mentor is részt vehettem.Oka elsődlegesen a téma iránti érdeklődésem és személyes kötődésem ugyanakkor úgy érzem, hogy a téma feldolgozása is egyedi. Dolgozatom célja, hogy több szempontból is rávilágítsak a téma fontosságára, illetve az esetleges anomáliákra. A téma kutatásához úgy gondolom, megvannak az alapjaim, mert egyrészt több hónapot töltöttem el a pályázatíró és megvalósító budapesti gazdasági társaságnál, mint pénzügyi asszisztens; ugyanakkor a megvalósítás helyszínén az Egyesület mentoraként közvetlenül vettem részt több hónapig a konkrét munkában. Itt közvetlen közelről is tapasztalhattam és átélhettem a programban részt vevő mentoráltak jellemfejlődését és a hátrányos megkülönböztetés minden aspektusát. Régóta foglalkoztat az országon belüli szegregáció problémájának megoldása. Maga a pályázat témája is közel áll hozzám, esélyegyenlőség elméletben és megvalósítása gyakorlatban.Salgótarjánban születtem és éltem egészen felsőfokú tanulmányaim megkezdéséig. Testközelből láthattam, hogyan morzsolódnak le azok a fiatal roma lányok az oktatási rendszerből, akiknek nincs megfelelő szülői hátterük, nem áll rendelkezésükre egy rendezett családi élet és minimális lehetőségük sincs a továbbtanulásra. Ahogy említettem az egyetemi tanulmányaim mellett kezdtem el egy pályázatíró cégnél dolgozni, amelynek szakterülete az EFOP-os pályázatok voltak. Akkor láthattam bele először egy pályázat lebonyolításának és megvalósításának folyamatába. A pályázati forrás legnagyobb költségét a pályázatban részt vevő munkatársak fizetése tette ki. A menedzsment bér jellegű kifizetésének és járulékainak nagysága nem egyszer okozott értetlenkedést a szakmai vezetőben az Egyesület vezetőségében. Dolgozatom elsődleges hipotézise, hogy az Uniós források és Magyarország költségvetése által biztosított pályázati pénzek - melyeket az integrálásra fordítanak - nem érik el a kívánt hatást. Több oldalról és szempontból vizsgálni fogom a pályázat buktatóit, mint mentor, mint pénzügyi asszisztens.Szakdolgozatom további célja az, hogy rámutassak a pályázat pozitív és negatív gazdasági hatásaira, továbbá a felzárkóztató pályázatok többoldalú elemzése által célom átfogóan összefoglalni, hogy az említett pályázatoknak – elsősorban munkahelyi integráció tekintetében- milyen hosszú távú hatásai vannak.Tehát a szakdolgozatom elsődleges kérdésén túl - miszerint nem valósulnak meg sikeresen az UNIÓ által kítűzött integrációs programokeg - elemzem az Uniós források kihasználatlanságát, a roma lányok oktatási rendszerből történő lemorzsolódását, továbbá kitérek a Magyarországon jelenlévő diszkriminációra és nemi egyenlőtlenségekre is. A legfontosabb kérdés azonban az, hogy vajon azon roma lányok, akiknek a pályázatok szólnak képesek-e integrálódni, delegfőképpen szeretnének-e emancipálódni. Elsődleges hipozéisem miszerint az Uniós források és Magyarország költségvetése által biztosított pályázati pénzek - melyeket az integrálásra fordítanak - nem érik el a kívánt hatást részben igaznak bizonyult. A pályázat buktatóit viszont nem lehet csak egy oldalról vizsgálni. Az Unió és Magyaroszág kormánya mellette a befogadó oldalon is ugyanúgy több akadály áll fent. Azt viszont, hogy ezeket a programokat csak “kidobott pénz”-ként könyveljük el nagyon erős kifejezésnek tartom. A pályázatoknak a felépítésüket, költségvetési terveiket szükséges lenne megreformálni és a pályázók személyére szabni. Hiszen minden településen más infrastrukúta más környezet más mentorok állnak rendelkezésre. Azt hogy egy ilyen volumenű változtatást vigyen végbe az Unió és kormány óriasi erőforrásokra és munkaerőre van szükség, amely jelen pillantban nem áll rendelkezésre. Mint az Uniós, mint a hazai (Széchenyi 2020) alapkoncepciót helyesnek látom. Kérdésként merül fel, hogy a gyermekek élményszerzése, kirándulásai, közösségi programok mennyire tudják megváltoztatni ezen fiatalok gondolkozását, jövőképét? Azt gondolom, hogy az igen erős családi tradíciók, követendő példák miatt a máról holnapra történő siker (bármilyen statisztikai adatot vonultatunk fel) egy lehetetlen küldetés. Ezt egyszer felvetettem egy -ezen a területen évtizedet mozgó- szakembernek, aki nagyon röviden válaszolt: “Akkor ne csináljunk semmit? „ Így értettem meg, hogy ha nem foglalkozunk a lemaradó, szegénységbe élő, kilátástalan sorsú roma emberekkel, akkor nem is fog semmi történni. A többségi társadalom részéről az ún. romaprogramokba elköltött milliárdok rövidtávon mindenféle képpen egy jogos ellenszenvet, felháborodást kelthet. Ugyanakkor ezekbe a pályázatokba fektetett munka és energia, meggyőződésem szerint hosszútávon pozitív elmozdulást kell, hogy eredményezzen a roma felzárkóztatás témájában. Lehetséges, hogy csak hosszabb távon, évek múlva jelentkezik konkrétan mérhet eredménye, de mit szeretnénk mérni ha ma nem teszünk semmit?Az általam vizsgált projekt egy részről sikeres volt, mert a gyermekeket összefogta, valamilyen szinten nevelte és élményekben részesítette. A kiszervezett programok a pályázat író részéről pusztán gazdasági döntés, amit akceptálnom kell. Demagógnak tartom azt a hozzáállást, hogy a pénz nem jut el a romákhoz. Arról viszont beszélni kell, hogy a több mint 2 milliárd támogatásból mennyit érzékelnek a felzárkóztatni kívánt kisebbség.A rendszer nem engedi több esetben, hogy az uzsonnáztatást a közeli boltból, igény szerinti mennyiségben-minőségben oldják meg a nyertes pályázatok (lásd Tanoda program)mert a közbeszerzés, amely már tartalmazza - jogosan – a vállalkozó hasznát is messze drágább és egyáltalán nem költséghatékonysággal oldja meg a feladatot.A 4.1 pontban említett komplexitás hiányában csupán ideig-óráig tartó részeredmények érhetőek el. Az integráció nem valósítható meg a többségi társadalom nyitottsága, fogadókészsége nélkül. Rendkívül fontos a nemzetiségi identitás tudat mellett a nemzeti identitás tudat megerősítése is.A másik fontos kérdés, az integráció kapcsán, hogy van e mögötte többségi illetve politikai akarat. Kérdés hogy a politika valós intézkedéseket kíván e tenni ebben a kérdésben. Érdekes jelenség, hogy a jelenlegi kormánypárt támogatottsága pont azokon a településeken volt a legmagasabb a szavazók arányához viszonyítva, amelyek Magyarország legleszakadtabb, leginkább fejlesztésre, integrálásra szoruló falvai, települései. Akiket leginkább magukra hagytak az elmúlt években.Véleményem szerint a romák jelentős részében igen is megvan a felzárkózás iránti vágy, akarat, persze sokan már azzal is megelégszenek, ha túlélik az adott napot, és minden napos küzdelmet vívnak a létfenntartásért. És egyáltalán nem gondolom, hogy az integráció hozzá járulhat a roma identitás feladásához. A nyomor, az alul iskolázottság, munkanélküliség nem a roma kultúra része, hanem egy olyan élethelyzet, amelyet az évtizedeken keresztül tartó rossz társadalmi és politikai döntések idéztek elő elsősorban. Persze nem szabad elfeledkezni az egyén felelősség kérdésköréről sem. Évszázados hagyománya volt hazánkban annak, hogy a romákat a települések külső peremein telepítették le, így alakítva ki cigány telepeket, gettókat, úgy ahogy előbb is említettem konzerválták azt az élethelyzetet, amely az integráció legnagyobb akadálya. Véleményem szerint a cigányság szokásai, kultúrája színesebbé teszik társadalmunkat, de a cigánysággal szembeni sztereotípiák pont a kulturális értékeiket állítják be legtöbbször negatívumként. Főleg azzal, hogy a cigányok csak táncolni és énekelni tudnak. Végezetül egy kiváló roma író – aki egyébként nagymamám vésztői származása révén személyes ismerőse volt - Lakatos Menyhért gondolatát idézném: „Része vagyunk a nemzetnek, mint erdőnek a szélső fa.”

Intézmény

Budapesti Gazdasági Egyetem

Kar

Külkereskedelmi Kar

Tanszék

Nemzetközi Gazdaságtan Tanszék

Tudományterület/tudományág

NEM RÉSZLETEZETT

Szak

Nemzetközi gazdálkodás

Mű típusa:	diplomadolgozat (NEM RÉSZLETEZETT)
Kulcsszavak:	diszkrimináció, esélyegyenlőség, EU költségvetése, EU támogatás - EU pályázat, integráció, munkaerőpiac, pályázati felhívás
SWORD Depositor:	Archive User
Felhasználói azonosító szám (ID):	Archive User
Rekord készítés dátuma:	2021. Már. 01. 13:04
Utolsó módosítás:	2021. Szep. 21. 11:40

Actions (login required)

Tétel nézet