The economic, social and environmental effects of the South-East Asian palm oil production, and its impact on international relations

Molnár Alíz (2020) The economic, social and environmental effects of the South-East Asian palm oil production, and its impact on international relations. Külkereskedelmi Kar.

	PDF Thesis_Alíz Molnár.pdf Hozzáférés joga: Csak nyilvántartásba vett egyetemi IP címekről nyitható meg Download (1MB)
	PDF Nyilatkozat a szakdolgozat státuszáról.pdf Hozzáférés joga: Csak nyilvántartásba vett egyetemi IP címekről nyitható meg Download (30kB)

Absztrakt (kivonat)

Recently the palm oil gives the one third to the global vegetable oil consumption. The plant is originated in West Africa, but started its glorious rise under the favourable conditions of the South-East Asian cultivation, especially in Indonesia and Malaysia. This paper describes the story of palm oil development rooted back to the Dutch and English colonial times of Indonesia and Malaysia. I made an overview about this product through analysing the pros and cons of the palm oil, highlighting the problems, from economic, social and environmental aspects. I reviewed its impact on the international relations, besides examining some specific research questions. Completely prohibiting and excluding palm oil from the biofuel market and from the market at all, does not seem a realistic option. It has the highest yields comparing to other major crops (rapeseed, sunflower, peanut, soybean, coconut), as the productivity of palm oil land is much higher: around 5-8 times less land area is needed than in the case of the competing crops for the same quantity of oil. Moreover, palm oil is a particularly significant food additive, which can be hardly replaced. According to the prediction, the demand towards palm oil will be doubled by 2050, therefore the only solution what remained is the willingness to make palm oil a sustainable crop, having regard to the proper balance between environmental and trade concerns. Currently the palm oil production is definitely one of the backbones of the countries’ agricultural sector, which has been supported by the Indonesian and Malaysian governments and by European countries in several ways. Making the palm oil production more sustainable is a key question that is hindering mostly the acceptance of this sector. From the aspect of Indonesia and Malaysia socio-economic development, the palm oil sector is mainly responsible for positive advancements, contributing to the reduction of the poverty rate through providing jobs for millions. Although, the sector has some weaknesses from social aspect, which are needed to improve, especially the right of workers (especially migrant workers), or the child work. Regarding the environmental effects, the palm oil expansion has been responsible for a significant loss of tropical rainforests and peatlands, destroying the areas with high level of biodiversity. Additionally, the palm oil production causes loss of nutrition in the soil, water and air pollution and endanger several species, mammals and birds at risk of extinction. The area where the plantation is located has particular importance because avoiding the areas with high biodiversity as rainforest or peatlands during the extension could mitigate the negative impacts. The worst environmental impacts such as CO2 emission and accelerating climate change can be avoided by completing forest clearance. There is enough land in both Indonesia and Malaysia, it does not make necessary the further expansion. Therefore, improving the cultivation practice at the already existing fields means a key approach. In the framework of the Renewable Energy Directive (RED) II, biofuels from high ILUC-risk feedstocks will be progressively excluded from EU biofuel market, until 2030 at the latest. According to the EU, the palm oil will no longer be counted as a green fuel to meet the EU’s 2030 renewable energy targets, therefore it would keep palm oil off the biodiesel market of the EU. This regulation does not affect negatively any other vegetable oil crop, just the palm oil. The palm oil utilization in a form of biofuel has not a long history, its effects on the ecosystem is not disclosed completely, and there is distinct scientific viewpoint about this matter. There is uncertainty on the final use of palm oil in bioenergy, some shortcomings were identified relating to the RED II, because it does not provide a clear definition of when the level of loss of high carbon stock land associated with a feedstock ought to be treated as significant. In other terms, the soy crop can be also be considered into the same category (called high ILUC-risk). Indonesia formally requested WTO dispute consultations on 9 December 2019 with the EU mainly due to the RED II, the first round was held in February 2020. According to its argument, the EU’s measures are creating unnecessary obstacles in the international trade for palm oil and oil palm crop-based biofuels. Regarding the relationship of the EU and the ASEAN, following the overstepping the current disagreement, in the future this sector could also serve as a base for a further flourishing cooperation field between the countries, especially in the field of agriculture, renewable energy, research and technology. Working out a commonly accepted mechanism and production standard looks like an achievable solution, but a globally accepted certification scheme for the Southeast Asian palm oil production seems a little bit too ambitious as a target. In the interviews, Indonesia highlighted the advantages of ISPO scheme, and expressed their openness towards the negotiations on conducting joint certification under ISPO and RSPO. Indonesia and Malaysia have begun to represent more flexible attitude to resolve the situation and they are open to a Joint Working Group on palm oil with the EU. The common scientific and research projects with European countries have also begun, which can result some advancements in the future relating to the sustainable agricultural techniques. The efforts towards the sustainability appear at the global, national and subnational level. The social consciousness has widely rose in this issue, in the form of corporate social responsibility as well, and the developing countries recognized this pressure and started to reduce the negative effects of the production, establishing institutional framework for this effort. The aim is to develop a sustainable palm oil sector, which brings jobs with equitable labour conditions, while the productions contributes to the food security and the poverty alleviation. Answering this deep rooted, mainly sustainability challenges caused by this crop require serious technical and financial commitments from the governments, international organizations, NGOs, farmers, producers, buyers, companies. Without strict regulations and strong political actions, the farmers are less keen to choose the costly and complicated processes at cultivation and production. The palm oil production has numerous disadvantages, although in most of the cases these effects can be mitigated by joint efforts. The national and global attempts have already presented, the change and the discussion have started, and some progression have been achieved during the years, the only question is that, what will be the further engagements, which the sides could undertake on palm oil in the future.Napjainkban a pálmaolajtermelés adja a globális növényi olajfogyasztás egy harmad részét. A növény Nyugat Afrikában őshonos, de felemelkedése a dél-kelet ázsiai termesztés alatt indult el, különösen Indonéziában és Malajziában. A dolgozat bemutatja a pálmaolaj termelés fejlődését, visszanyúlva egészen Indonézia és Malajzia holland és angol gyarmati időszakára. Az írás elemezi a termék pozitívumait és negatívumait egyaránt, kiemelve a termelés kihívásait, mind gazdasági, társadalmi és környezeti szempontból. Áttekintettem a pálmaolaj nemzetközi kapcsolatokra gyakorolt hatását, emellett megvizsgáltam néhány specifikus kutatási kérdést. A pálmaolaj teljesen kitiltása, illetve kizárása a bioüzemanyag szektorból, vagy a piac egészéről jelenleg nem tűnik egy megvalósítható megoldásnak. Az olajpálma terméshányada a legmagasabb, összevetve a legfőbb növényi olajtermelésben használt növényekével (repce, napraforgó, szójabab, földimogyoró, vagy kókusz). Az olajpálmának körülbelül 5-8-szor kevesebb földterületre van szükség ahhoz, hogy ugyanakkora mennyiségű olaj kerüljön előállításra, mint a versenytársai esetében. Továbbá, a pálmaolaj egy különösen fontos élelmiszer-adalékanyag, amely nehezen helyettesíthető. Az előrejelzések szerint a pálmaolaj termelés a duplájára fog nőni 2050-re, tehát az egyetlen megoldás, ami maradt, pálmaolaj termelés fenntarthatóbbá tétele, törekedve az egyensúlyra a gazdasági és a kereskedelmi szempontok figyelembevételével. Jelenleg a pálmaolaj termelés az indonéz és maláj mezőgazdaság kulcságazata, amelyet az indonéz és a maláj kormány, illetve Európai országok is támogattak több eszközzel. A pálmaolaj termelés fenntarthatósági kérdése gátolja leginkább a szektor elfogadottságát. Indonézia és Malajzia társadalmi-gazdasági fejlődésének szempontjából az ágazat elsősorban a pozitív hatásokért felelős, hozzájárulva a szegénységi ráta csökkentéséhez azáltal, hogy több millió munkahelyet teremt. Ennek ellenére, az ágazatnak vannak szociális szempontból gyengeségei, amelyeket javítani kell, különös tekintettel a munkavállalók (főleg a migráns munkavállalók) jogaira vagy a gyermekmunkára. Ami a környezeti hatásokat illeti, a pálmaolaj terjedése jelentős veszteségeket okoz a trópusi esőerdő-, és tőzegállományba, elpusztítva ezzel a magas szintű biológiai sokféleséggel bíró értékes területeket. Ezen kívül, a pálmaolaj-termelés tápanyag-veszteséget okoz a talajban, emellett víz- és levegőszennyezést, továbbá számos faj, emlős és madár életterületét veszélyezteti. Az ültetvények elhelyezkedésének különös jelentősége van: a nagy biológiai sokféleséggel rendelkező területek - úgymint esőerdők vagy tőzegterületek, - elkerülése az ültetvények bővítése során, jelentősen csökkenti a termelés negatív környezeti hatásait. Az erdőirtások megállítása lehetővé teszi a legrosszabb környezeti hatások elkerülését, úgymint a jelentős széndioxid kibocsátás és a klímaváltozás felgyorsítása. Indonéziában és Malajziában is elegendő földterület van, ezért az új területek termelés alá vonása nem szükséges, így kulcsfontosságú jelentőséggel bír a termesztési gyakorlatok fejlesztése a már meglévő területeken. Az Európai Unió (EU) megújuló energiákról szóló irányelvének keretében (Renewable Energy Directive: RED II) legkésőbb 2030-ig fokozatosan kívánja kizárni a közvetett földhasználat-változás szempontjából magas kockázatot jelentő (High Indirect Land-Use Change: ILUC-kockázat) alapanyagokat a biodízel piacáról. Az EU szerint a pálmaolaj nem számít zöld üzemanyagnak, ezért nem járul hozzá az EU 2030-as megújuló energiával kapcsolatos célkitűzéseinek teljesítéséhez, így az EU kizárja pálmaolajat az EU biodízel-piacáról. Ez a rendelet egyedül a pálmaolajat érinti negatívan. A pálmaolaj bioüzemanyag formájában történő felhasználásának nincs hosszú történelme, az ökoszisztémára gyakorolt ​​hatásai nem ismertek, ezért eltérő tudományos álláspontok vannak jelenleg erről a kérdésről. Nem ismert a pálmaolaj bioüzemanyagként történő végleges felhasználásának hatása, továbbá egyes tanulmányok hiányosságokat tártak fel a RED II kapcsán, tekintettel arra, hogy a szabályzás nem határozza meg egyértelműen, hogy mikortól tekinthető jelentősnek a magas széntartalmú földterület veszteség. Egyes számítások szerint a szójatermesztés is ugyanabba a kategóriába is sorolható, mint az olajpálma (úgynevezett magas ILUC-kockázat). Indonézia hivatalosan 2019. december 9-én kérelmezett vitakonzultációt az EU-val a Kereskedelmi Világszervezetnél, elsősorban a RED II miatt. Az első fordulót 2020 februárjában tartották, az indonéz érvek szerint az EU intézkedései szükségtelen akadályokat teremtenek a pálmaolajnak és az pálmaolaj alapú növényi bioüzemanyagnak a nemzetközi kereskedelmében. Az EU és az Délkelet-Ázsiai Nemzetek Szövetsége kapcsolatának tekintetében, a jelenlegi nézeteltérésen történő túllendülést követően, a pálmaolaj szektor a jövőben az országok közötti további együttműködési terület alapjául is szolgálhat, különösen a mezőgazdaság, a megújuló energia, a kutatás és a technológia vonatkozásában. Az általánosan elfogadott mechanizmus és a gyártási szabvány kidolgozása elérhető megoldásnak tűnik, ám a globálisan elfogadott tanúsítási rendszer kidolgozása délkelet-ázsiai pálmaolaj termelés vonatkozásában, kissé túl ambiciózusnak célkitűzésnek tűnik. Az interjúk során Indonézia kifejezte nyitottságát a Fenntartható Indonéz Pálmaolaj (Indonesian Sustainable Palm Oil) és a Kerekasztal a fenntartható pálmaolaj-előállításért (Roundtable on Sustainable Palm Oil) rendszerén alapuló közös tanúsítvány kidolgozására irányuló tárgyalások lefolytatása iránt. Indonézia és Malajzia rugalmasabb hozzáállást tanúsít a helyzet megoldása érdekében, és nyitottak az EU-val történő közös pálmaolaj-munkacsoport felállítása iránt. Megkezdődtek az európai országokkal közös tudományos és kutatási projektek is, amelyek a jövőben némi előrelépést eredményezhetnek a fenntartható mezőgazdasági technikák vonatkozásában. A pálmaolaj fenntarthatóbbá tétele iránt tett erőfeszítések globális, nemzeti és szubnacionális szinten egyaránt megjelentek. A társadalmi tudatosság széles körben megnőtt, a vállalati társadalmi felelősségvállalás formájában úgyszintén, a fejlődő országok felismerték ezt a nyomást és elkezdték mérsékelni a termelés negatív hatásait, amelyhez megteremtették az intézményi kereteket is. A cél egy fenntartható pálmaolaj-ágazat fejlesztése, amely méltányos munkakörülményekkel teremt munkalehetőséget, miközben hozzájárul az élelmezésbiztonsághoz és a szegénység enyhítéséhez. A termésből fakadó összetett, elsősorban fenntarthatósági kihívásnak a megválaszolása komoly technikai és pénzügyi kötelezettség-vállalásokat igényel a kormányok, a nemzetközi szervezetek, a non-profit szervezetek, a mezőgazdasági termelők, a vásárlók, és a vállalatok részéről. Szigorú rendeletek és határozott politikai fellépések nélkül a termelők kevésbé szívesen döntenek a költséges és bonyolultabb, de fenntartható folyamatok mellett a termesztés során. A pálmaolaj előállításnak számos hátránya van, bár az esetek többségében, ezen negatív hatásokat közös erőfeszítésekkel lehetséges enyhíteni. A nemzeti és a globális szintű erőfeszítések megjelentek, a változás és a diskurzus  elindult, némi haladást sikerült elérni az elmúlt évek során, az egyetlen kérdés az, hogy a felek milyen további kötelezettségvállalásokat tudnak tenni a jövőben, a pálmaolaj szektorban.

Intézmény

Budapesti Gazdasági Egyetem

Kar

Külkereskedelmi Kar

Tanszék

Nemzetközi Gazdaságtan Tanszék

Tudományterület/tudományág

NEM RÉSZLETEZETT

Szak

Nemzetközi Gazdaság és Gazdálkodás (angol)

Mű típusa:	diplomadolgozat (NEM RÉSZLETEZETT)
Kulcsszavak:	Délkelet-Ázsia, RED II, fenntarthatóság, gazdasági hatás, környezeti hatások, nemzetközi kapcsolatok, pálmaolaj, társadalmi hatás
SWORD Depositor:	Archive User
Felhasználói azonosító szám (ID):	Archive User
Rekord készítés dátuma:	2020. Dec. 05. 14:38
Utolsó módosítás:	2022. Okt. 13. 12:13

Actions (login required)

Tétel nézet