Főállású anyaság, mint munka és a szerep társadalmi megítélése

Tóth Evelin Timea (2020) Főállású anyaság, mint munka és a szerep társadalmi megítélése. Pénzügyi és Számviteli Kar.

	PDF BA_Főállású-anyák_Tóth_Evelin_Timea_FTVGCN_végl.pdf Hozzáférés joga: Csak nyilvántartásba vett egyetemi IP címekről nyitható meg Download (701kB)
	PDF BA_TO_Tóth_Evelin_Timea_FTVGCN.pdf Hozzáférés joga: Csak nyilvántartásba vett egyetemi IP címekről nyitható meg Download (284kB)

Absztrakt (kivonat)

<p></p><p>Szakdolgozatom során a munkaerőpiactól távol levő főállású anyákat vizsgáltam. Magát az intézményt, mint munkát mutattam be és a főállású anyaság megítélésével is foglalkoztam, illetve ennek kezelésével. A szakdolgozatom első részében feldolgoztam a téma hátterét képző szakirodalmat, majd a bemutattam a kutatásomat és annak eredményeit. </p> <p> </p> <p>Először a magyarországi nemi szerepelvárásokat vizsgáltam, egészen az 1950-es évektől napjainkig. Összességében szerintem pozitív irányba változtak az elvárások. Az 50-es években még a „munkapárti” vélemények voltak túlnyomó többségben és a „csak” háziasszonyokra a társadalom negatívan tekintett (Pongrácz – S. Molnár, 2011). Ahogy teltek az évek, egyre jobban elterjedt a családcentrikus szemléletmód, azáltal, hogy a kormány családtámogató intézkedéseket vezetett be. Ez a szemlélet olyan szilárdan benne maradt az emberek tudatában, hogy még az 1990-es évek közepén behozott megszorító intézkedések sem változtatták meg a családcentrikus álláspontot. Azt azonban meg kell említeni, hogy egyre inkább a kétkeresős családmodell vált anyagi stabilitás szempontjából a legelfogadottabb lehetőséggé (Pongrácz, 2001b). </p> <p>Nagy változás állt be a meglátások homogénebbé válásában is, mely leginkább a munka és a család összhangja között mutatkozik meg. Azaz a női munkavállalás egyre jobban elfogadott és a társadalom se gondolja, hogy egy anya munkavállalása negatívan hatna a gyermek fejlődésére (Pongrácz- S. Molnár, 2011). A jövőben a nőkre háruló terhek egyre inkább növekedni fognak. A nyugdíjrendszer finanszírozása, illetve az elöregedő társadalom eltartó-eltartott arányának javítása érdekében fontos, hogy a termékenységi mutatók emelkedjenek. Ezért az állam fontos nemzetstratégiai pontként tartja számon a nők reprodukciós funkciójának megvalósítását (Pongrácz- S. Molnár, 2011).</p> <p>A következőkben a női munkavállalás megoszlását vizsgáltam a gyermekek növekedésének számával. Az egyértelmű, hogy a női munkavállalást nagyban befolyásolják a társadalom elvárt nemi szerepek. Nagyban csökkenti a női munkavállalást az, hogy ők végzik a fizetetlen munkát, illetve a család gondozása is az ő feladatuk, így kevesebb idejük marad a kereső tevékenységre (Vajda, 2014). Alapvetően Acker (1990) ideális munkavállalóról alkotott véleménye is azt mutatja, hogy a nőket nem tekintik teljes értékű munkavállalónak, emiatt a munkáltatók kisebb eséllyel alkalmazzák őket. Ha mégis, akkor nagy nehézséget okoz számukra, a család és a munka összeegyeztetése. Fokozottan hátrányos helyzetben vannak a gyermekes nők, hiszen kevés manapság az olyan munkahely, ahol segítik az anyákat (KSH,2018). Az utóbbi években egyre jobban nőtt a kisgyerekeket ellátó intézmények száma, amely segíti az édesanyákat a gyermekek melletti munkavégzésben (KSH, 2018). Emellett a gyermekek után járó családi adókedvezmény is a nők aktív részvételét támogatja a munkaerőpiacon. Sajnos ezek ellenére is a 6 éven aluli gyermekeket nevelő nők foglalkoztatási rátája alacsonyabb az átlagnál (Nagy, 2014).<br /></p> <p>A nők esetében a foglalkoztatási ráta a gyermekek számával párhuzamosan csökken. Az egy vagy két gyermeket nevelő nőknél a különbség elenyésző, viszont akinek három vagy annál több gyermeke vagy, sokkal kisebb százalékban vannak jelen a munkaerőpiacon. 2010-hez képest viszont fontos változás, hogy leginkább az ő foglalkoztatási rátájuk nőtt, ami valószínű az adókedvezmény igénybevételével hozható kapcsolatba. (KSH, 2018)</p> <p>Ezután a női karrierutakat vizsgáltam. Manapság a nők életében a gyermekszülés eléggé kitolódik. Ennek több oka is lehet, többek között az is, hogy általában 23-24 éves korukig tanulnak, majd 27,5 évesen kötnek először házasságot. (Nagy, 2009)</p> <p>Ezután Koncz Katalin által megfogalmazott női karrierutakat mutattam be, melyet három csoportra osztott fel. Elsőként a „családi karriertípusú” nők jellemzőit írtam le. A munkaerőpiactól távol levő főállású anyák ebbe a csoportba tartoznak. Az ebbe a karriertípusba tartozó nők fő feladata a családi feladatok ellátása. A következő csoport a „munkaerő-piaci karrier”, itt a nők életében fő szerepet a karrier tölti be. Ezt az életformát legfőképp a vezető beosztású nők vallják magukénak. Végül pedig bemutattam a harmadik karrier típust, a „kettős kötődésű” nők csoportját. Itt a nők a családi szerep mellett a munkaerőpiacon is aktívan részt vesznek. (Koncz, 2006) A következőkben egy frissebb felosztást mutattam be, melyet Matiscsákné Lizák Marianna fogalmazott meg. Ő öt csoportra osztotta fel a nőket család- és karrierorientációjuk alapján. Elsőként a „céltalan” nőket mutattam be, ők nem vállalják túl magukat, nem fontos számukra a karrier és a család sem. A második csoport, ahova a munkaerőpiactól távol levő főállású anyák is sorolható, a „háztartásbeliek” csoportja. Számukra a család ellátása a legfontosabb, így hajlandók feladni a kereső tevékenységet. A következő csoportba a „karrierorientált” nők tartoznak, ők a karriert helyezik előtérbe, gyermekvállalás után hamar visszatérnek a munkaerőpiacra. A negyedik csoportba a „maximalista” nők tartoznak. Számukra fontos, hogy tökéletes anyák, feleségek és munkavállalók legyenek. Az utolsó, ötödik csoportba az „egyensúlyozó” nők tartoznak. Ők helyt szeretnének állni a munka, illetve a család terén is, viszont a munka világában nem vállalnak felelősségteljes munkát, annak érdekében, hogy a családi feladatokat maradéktalanul el tuják látni. (Lipták-Matiscsákné, 2018).</p> <p>Az irodalmi áttekintés következő lépeseként bemutattam a főállású anyaság intézményét. Ők azok a nők, akik gyermeknevelési támogatásban részesülnek, azaz három vagy annál több kiskorú gyermeket nevelnek. Főállású anyaságnak hívjuk, de alapvetően az apukák is megkaphatják ezt a támogatást. A főállású anyák végezhetnek kereső tevékenységet, de az nem haladhatja meg a 30 órát vagy feltétel az otthoni munkavégzés és akkor akár 40 órában is megengedett a munkavégzés (<a href="http://www.allamkincstar.gov.hu/">http://www.allamkincstar.gov.hu/</a>). A GYET havi összege minden esetben az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegével egyenlő. Ebből az összegből levonódik nyugdíjjárulék is, ami azt jelenti, hogy a főállású anyaság beleszámít a szolgálati időbe a nyugdíj számításánál (<a href="https://net.jogtar.hu/">https://net.jogtar.hu/</a>).</p> <p>Ezután a szerep előnyeit és hátrányait mutattam be. Számos negatív, illetve pozitív hatást mutattam be, mégsem tudnám konkrétan értékelni a főállású anyaságot, hiszen nagyon sok külső tényező játszik közre, abban, hogy egy családnál inkább a pozitív vagy a negatív hatások érvényesülnek. Ilyen például a férj kereső tevékenysége után járó jövedelem vagy az egyéni életcélok.</p> <p>A munkaerőpiactól távol levő főállású anyák munkával való kapcsolatáról is készült egy fejezet. Ezek a nők az átlagosnál több otthoni munkát végeznek, általában heti 30-35 órát, amibe nem számítjuk bele a gyermekek gondozását (Blaskó, 2006).  Tehát a munkájuk, a fő feladatuk a háztartás vezetése, illetve a családdal kapcsolatos teendők elvégzése. Shamir (1986) szerint a háztartásbeli nők nagy része, általában a maximumot próbálja kihozni abból, hogy ő nem végez kereső tevékenységet.</p> <p>Végül a nők és férfiak munkaidő-felhasználásának változását mutattam be, a gyermekek számának növekedésének hatására. Összességében a munkaidő-felhasználást nagy mértékben befolyásolja a családi állapot, illetve a gyermekek száma. A nők keresőmunka tevékenységét nagyban befolyásolja a gyermekek száma. A gyermekes édesanyák körében elsődlegesen a háztartási munka szerepel, illetve ide köthető a családdal kapcsolatos tevékenység is (Falussy, 2001). Ez azt mutatja, hogy a kereső munka náluk csak alárendelt szerepet tölt be, bár manapság fontos az anyagi stabilitás megteremtése érdekében, hogy a nők is végezzenek kereső tevékenységet.</p> <p>Az irodalmi háttér bemutatása után elvégeztem egy kvalitatív kutatást a munkaerőpiactól távol levő főállású anyák körében. Úgy érzem sikerült is választ találnom a dolgozatom elején megfogalmazott kérdéseimre. Ezek az édesanyák legfőképp azért nem vállalnak munkát, mert nehezen vagy sehogy se tudják összeegyeztetni azt a családi teendőkkel. Amiatt, hogy nem aktív résztvevői a munkaerőpiacnak, sok helyről negatív sztereotípiákkal találkoznak, miszerint az ő dolguk sokkal könnyebb, mint egy olyan nőnek, aki kereső tevékenységet folytat, illetve nem is feltétlen hasznos tagjai a társadalomnak. Ezt azzal cáfolják, hogy azáltal, hogy ők otthon vannak, nagyon sok pluszt adnak családtagjaik számára, amelyet esetleg egy aktívan a munkaerőpiacon tevékenykedő nő nem biztos, hogy megadhat. Többek között, a gyerekeket tanítják, játszanak velük, illetve a családfő számára támaszt nyújtanak a mindennapokban. </p> <p>Összességében úgy gondolom, ahhoz, hogy az állam által fontosnak vélt nők reprodukciós funkciója megvalósuljon, támogatni kell őket családalapítás terén, illetve a munkaerőpiaci megjelenésben is. Többek között, a családok támogatása egy jó opció arra, hogy a termékenységi mutatók növekedjenek, például a családi pótlék emelésével, illetve sokak számára nagy segítséget nyújt, az állam által bevezetett családtámogatási akció is. A család támogatása mellett, persze nagyon fontos segíteni a nőket a munkaerőpiacra való visszatérésben. Ezeket akár az olyan munkáltatók támogatásával is el lehet érni, akik alkalmaznak családanyákat. Emellett támogatni kellene a részmunkaidős munkavállalói formát is, hiszen sok édesanya számára problémát okoz, hogy több gyermek mellett teljes munkaidős állást vállaljon. </p> <p>Mindezek mellett, fontos foglalkozni az egyénnel is, hiszen a kutatásomból is látható, hogy vannak olyan munkaerőpiactól távol levő főállású édesanyák, akiknek az önmegvalósítást az anyaság jelenti. Azért, hogy az emberekben ne legyen kétség afelől, hogy a munkaerőpiactól távol levő főállású anyák is fontos tagjai a társadalomnak, az államnak főállású munkavállalóként kellene tekintenie a háztartásbeleikre, azaz megfelelő feltételeket teljesítve őket is fizetésben kellene részesíteni, hiszen ők is sok időt fektetnek az otthoni munkába, illetve a gyermeknevelésbe.</p><br />

Intézmény

Budapesti Gazdasági Egyetem

Kar

Pénzügyi és Számviteli Kar

Tanszék

Menedzsment Tanszék

Tudományterület/tudományág

NEM RÉSZLETEZETT

Szak

Gazdálkodási és menedzsment (BA)

Konzulens(ek)

Mű típusa:	diplomadolgozat (NEM RÉSZLETEZETT)
Kulcsszavak:	Főállású anya, munka, munkaerőpiac, munkamegosztás, nők, társadalom
SWORD Depositor:	Archive User
Felhasználói azonosító szám (ID):	Archive User
Rekord készítés dátuma:	2020. Nov. 27. 04:28
Utolsó módosítás:	2021. Már. 29. 09:39

Actions (login required)

Tétel nézet