A hitelminősítők és az ország-kockázat besorolások módszertanának vizsgálata Magyarország példáján

Labai Richárd (2019) A hitelminősítők és az ország-kockázat besorolások módszertanának vizsgálata Magyarország példáján. Külkereskedelmi Kar.

PDF LabaiR szakdolgozat.pdf Hozzáférés joga: Csak nyilvántartásba vett egyetemi IP címekről nyitható meg Download (2MB)

Absztrakt (kivonat)

A nemzetközi hitelminősítő ügynökségekről a mindennapok folyamán ritkán hallunk, többnyire csak akkor értesülhetünk róluk a hírekből, amikor egy adott országot le, vagy fel minősítenek, illetve amikor nagyobb csődesemények és válságok közvetett, vagy közvetlen szereplői. Általában amikor hibáznak, vagy adott országok adósságát kockázatosabb osztályba sorolják, akkor a kritikák felerősödnek velük szemben és mindenféle vélt, vagy valós indok alapján kevésbé jelentősnek próbálják a minősítőket beállítani, ugyanakkor felminősítések esetén hivatkozási alapnak használják a minősítők értékelését a jó gazdasági teljesítmény igazolásaként és a befektetők meggyőzésének céljából. A hitelminősítő intézetek alapvető funkciója, hogy a piacon lévő adósok hiteltörlesztési képességéről és hajlandóságáról adjanak nyilvánosan elérhető információt a piaci szereplők számára könnyen értelmezhető mutatókba tömörítve. Mivel a hitelminősítők szuverén adósok (országok) adósságának a minősítésével is foglalkoznak, az adósság nagyságából és jellegéből adódóan különösen nem mindegy, sem az adósoknak sem pedig a hitelezőknek, hogy mennyire megbízható az ügynökségek értékelése. Ugyan egy országtól nem lehet behajtani az adósságát, mégis azt látjuk, hogy az államcsőd súlyos következményeinek elkerülése végett (és amiatt, hogy a jövőben is kapjon hitelt az adós) az országok nagy többsége megpróbálja adósságait törleszteni és a lehetőségekhez képest jó kockázat-besorolást elérni. Amennyiben a fenti gondolatok igaznak bizonyulnak, azt mondhatjuk, hogy a hitelminősítő ügynökségek kezében jelentős gazdasági hatalom és ezzel járó hatalmas felelősség összpontosul. Ennek fényében szakdolgozatomban a következő kérdésekre keresem a választ: Mire valók ezek az intézmények, hogyan alakultak ki és jutottak el idáig? Mennyire megbízhatóak a hitelminősítők szuverén értékelései és módszertanai? Vajon a minősítések jól követik egy adott ország gazdasági teljesítményének alakulását? A piaci szereplők valóban megbíznak az ügynökségek munkájában? Kezdetként a hitelminősítők történetét, kialakulásuk sajátosságait, a szabályozási rendszerben betöltött szerepüket, a velük szemben megfogalmazott kritikákat és a 2008-as válság utáni reformkísérleteket vizsgáltam meg a témára vonatkozó szakirodalom alapján. Ezek alapján kijelenthető, hogy csak részben megbízhatók a minősítések, mivel válságok esetén a minősítők is késve reagálnak, amely a működésük és piaci helyzetük sajátosságaira, vagy, ha úgy tetszik hiányosságaira vezethető vissza. A minősítők megbízhatóságát tovább csökkenti a minősítési procedúrák átláthatóságának hiányosságai és a működési modelljükből fakadó összeférhetetlenségi problémák. A válság után ugyan történtek a minősítőkkel kapcsolatos reformok, ám még mindig vannak megoldatlan kérdések. Következő lépésként a hitelminősítők ország-kockázat besorolásinak modelljét vizsgáltam meg a nyilvánosan elérhető módszertani leírások alapján. A fejezetben kitértem a módszertanok bemutatására és Magyarország minősítéseinek újraszámíthatóságának és pontosságának ellenőrzésére. A közzétett módszertani leírások alapján a Fitch és a Moody’s eredeti minősítése bizonyos hibahatárok közt újraszámítható, így kijelenthető, hogy a ratingek Magyarország esetében bizonyos mértékben követik az ország gazdasági teljesítményét, már ha elfogadjuk, hogy a módszertanban felhasznált makrogazdasági mutatószámokra is igaz ez az állítás. A S&P szuverén minősítése a módszertani leírás alapján tapasztalataim szerint nem, vagy csak nagyon nagy vonalakban újraszámítható. A pontosság ellenőrzéseként a minősítések és a módszertanokban felsorolt makrogazdasági mutatószámok kapcsolatát vizsgáltam többváltozós lineáris regresszió segítségével. A regressziós vizsgálat eredménye véleményem szerint nem volt bizonyító erejű. Ez részben visszavezethető a módszertani mutatók számításánál végzett egyszerűsítéseimre, arra, hogy lineáris kapcsolat létét vizsgáltam, ám a valóságban ez nemlineáris is lehet, továbbá arra, hogy a tényezők részben egymással is összefüggenek (pl.: több GDP alapú mutató és államadósság alapú mutató is egyszerre szerepel a módszertanban), így lehetséges, hogy a lineáris regressziós vizsgálat statisztikailag sem teljesen helytálló. A piaci szereplők reakcióit és a minősítések közötti összefüggést Magyarország 5 éves lejáratú CDS felárainak segítségével, ill. az ide vonatkozó szakirodalom segítségével vizsgáltam. A történelmi tapasztalatok alapján megbíznak a piaci szereplők a minősítőkben – bizonyos esetekben alaptalanul –, viszont ez sokszor lehetséges, hogy csak a szabályozói nyomásnak köszönhető. Magyarország 5 éves lejáratú CDS felárainak alakulását minden más tényező változatlansága mellet kb. 20%-ban magyarázzák a ratingek 5%-os szignifikancia szinten, lineáris regresszió feltételezése esetén, így kijelenthető, hogy kis részben van hatása a ratingeknek a piaci szereplők kockázatértékelésére. A szakdolgozatom alapján összességében kijelenthető, hogy a ratingeket csak kiegészítő mutatóként érdemes használni kockázatértékelési számításaink során. Önálló alkalmazásuk a minősítési folyamatok nem megfelelő átláthatósága, a módszertanok szintén nem teljeskörű átláthatósága és kérdéses pontossága miatt nem javasolt.

Intézmény

Budapesti Gazdasági Egyetem

Kar

Külkereskedelmi Kar

Tanszék

Nemzetközi Gazdaságtan Tanszék

Tudományterület/tudományág

NEM RÉSZLETEZETT

Szak

Nemzetközi Gazdálkodás

Mű típusa:	diplomadolgozat (NEM RÉSZLETEZETT)
Kulcsszavak:	Hitelminősítés, Ország-kockázat, Magyarország, Kockázat besorolás, Rating módszertan
Felhasználói azonosító szám (ID):	Turányi Nóra
Rekord készítés dátuma:	2019. Nov. 28. 14:08
Utolsó módosítás:	2020. Feb. 28. 09:23

Actions (login required)

Tétel nézet