„Alkotó rombolás" - Az állam és a tőkés csoportok szerepe a gazdasági válságokban

Várhelyi Réka (2015) „Alkotó rombolás" - Az állam és a tőkés csoportok szerepe a gazdasági válságokban. Külkereskedelmi Kar.

PDF Várhelyi Réka EZN66I Szakdolgozat.pdf Hozzáférés joga: Csak nyilvántartásba vett egyetemi IP címekről nyitható meg Download (999kB)

Absztrakt (kivonat)

A történelem során újra és újra világméretű válságok rázzák meg a világgazdaságot, melyek kiváltó okairól megoszlanak a szakértői vélemények. A gazdasági szereplők kiszámíthatatlanságának és előre nem látható magatartási stratégiáinak köszönhetően az ok-okozatiság elemzésekor mindig merülnek fel megválaszolhatatlan kérdések és homályos részletek, amelyek összeesküvés-elméletek felállítását alapozzák meg. A pénzügyi válságok a kapitalizmus történetéhez tartoznak, a nyugati világban már a 17. századra visszavezethetőek. Az 1637-es Tulipán válság természete már nagyon hasonlított a 21. századiakéhoz: a spekuláció miatt hirtelen magasba szöktek az árak, majd a „lufi” kipukkanásával nagyobb mértékben estek, mint amennyivel korábban növekedtek. A 19. század során további húsz hasonló volumenű és szerkezetű válság zajlott le, és mivel ekkor már fejlettebb volt a gazdaság, a hatások és a következmények egyre inkább súlyosbodtak. Időről időre nagyobb szerepe van az összeomlásban a pszichológiának és az öngerjesztő pániknak, mivel a mai globális pénzügyi rendszeren keresztül könnyen befolyásolhatóak az emberi érzelmek. A társadalmak a nemzeti és a globális válságok megelőzésében az államoktól várják a megoldást, de azok napjainkra sokat veszítettek szuverenitásukból. A 19. század eleje óta képtelennek tűnnek belépni a bankok és más szervezetek által irányított és ellenőrzött pénzügyi rendszerbe. Forrásaik az államadósság növekedése mellett folyamatosan csökkennek, erőfeszítéseik pedig elvesznek az államháztartási hiány elleni törekvésekben. A nemzetállamok szuverenitásának csökkenését a szakértők népes csoportja a globalizáció következményének tulajdonítja, a vélemények azonban megoszlanak ezzel az állítással kapcsolatban. A „mainstream” közgazdászok szerint a globalizáció valóban az emberiség érdekeit szolgálja, mivel erősíti a versenyhelyzetet, ezáltal világszinten hatékonyabbá teszi a piacgazdaságot. R. Dahrendorf követői kételkednek ebben a tézisben, és azonos súlyúnak látják a globalizáció negatív és pozitív hatásait. A harmadik megközelítés szerint a fent említett válságok okozói a világszinten legerősebb nemzetközi vállalkozások, melyek hatalmi kiteljesedésének lehetőségét a globalizáció teremtette meg. Ezek az ellenőrizhetetlen szervezeti formák, melyek végső tulajdonosai nem ismertek, a 19-20. században alakultak ki, és napjainkra a nemzetállamok és nemzetközi integrációs szervezetek feletti kontrollal rendelkeznek. Többek között ide sorolhatóak egyes érdekegyesületek, transznacionális vállalatok, mozgalmak és az általuk befolyásolt pártok is. Ez a tézis szerint a válságok előre eltervezettek, a világgazdaság legerősebb szereplői a legjelentősebb nemzetközi intézményeken keresztül idézik őket elő. A társadalmi, gazdasági és politikai változásoknak köszönhetően az említett szerveződések köre kibővült a politikai akaratképzésre képes tőkéscsoportokkal, melyek megjelenésével az államok társadalmi és pénzügyi ellenőrző szerepe még inkább visszaszorult, pozícióját átvették a tőkében gazdag, hatalmi pozícióban lévő piaci szerveződések. A fokozatosan megszerzett eszközökkel pedig lehetőségük nyílik a munkaerő világméretű versenyeztetésére és a termelés maximalizálására. Dolgozatomban ezt az összeesküvésnek vélt elméletet vizsgálom, melynek alanyai a nagy pénztőke felett rendelkezők szűk csoportja (a témával kapcsolatban gyakran kerülnek szóbaelő a Rothschild vagy a Rockefeller dinasztia leszármazotta). Szakirodalmi kutatásom eredményeként, az alternatív nézőpontok racionális mérlegelésével az a következtetésem, hogy lehetséges, hogy létezhetnek a fent említett a háttérhatalmak, de jól szervezettségük miatt nem bizonyítható az összeesküvés-elméletet. A válságok előidézését ugyan egyrészről a tőkések agresszív expanziója teszi szükségessé, mivel a tőke profitrátájának csökkenése az ő termelési növekedésének tulajdonítható, de ez a folyamat a kapitalizmussal járó haszonmaximalizálás következménye. A gazdaság fellendítésének feltételei között szerepelnek az időszakos válságok, a tőke értékének helyreállításához szükséges, átmeneti recesszióhoz vezető lépéseket az államnak kell megtennie a konjunktúra feltételeit megalapozó reformokkal és változásokkal. Kutatásom során én is arra a következtetésre jutottam, hogy a kapitalizmus állami beavatkozás nélkül nem tud eredményesen működni, a piacgazdaságnak szüksége van az egyensúly megteremtéséhez és az amplitudók csillapításához az állami szabályozásra. Az állami szerepvállalás növekedése azonban csak akkor nyújt megoldást, ha a nemzetállamok szervei függetlenek a magánszféra érdekeitől és anyagi támogatásától… Dolgozatomat az összeesküvés-elmélet fogalmának tisztázásával kezdtem, majd az elméletek leggyakoribb szereplőinek, a Rothschild és a Rockefeller családnak a történetét vizsgáltam. Ezt követően az összefüggéseket kerestem a válságok előidézésének szükségessége és a hatalmi tőkéscsoportok érdekei között. Tézisemet – miszerint a válságok során nem összeesküvés-elméletről, hanem egy szükséges gazdasági folyamatról van szó, valamint, hogy a piacgazdaságnak szüksége van az állami beavatkozásra - a neoklasszikus, keynes-i és monetarista nézőpontok ütköztetésével igazolom.

Intézmény

Budapesti Gazdasági Főiskola

Kar

Külkereskedelmi Kar

Tanszék

Nemzetközi Gazdálkodási Int.

Tudományterület/tudományág

NEM RÉSZLETEZETT

Szak

Nemzetközi Gazdálkodás

Mű típusa:	diplomadolgozat (NEM RÉSZLETEZETT)
Kulcsszavak:	Világgazdaság, Gazdasági válság, Válság, Gazdasági társaságok, Államhatalom, Érdekérvényesítés
Felhasználói azonosító szám (ID):	Turányi Nóra
Rekord készítés dátuma:	2015. Aug. 24. 08:24
Utolsó módosítás:	2016. Már. 02. 10:02

Actions (login required)

Tétel nézet